Bunkó vagyok, amiért nem megyek apával többet dolgozni?
19 éves fiú vagyok.
Középsuli és egyetem között kihagytam egy évet és akkor elég sokszor mentem el apával dolgozni (ő kőműves), illetve még középsuli alatt is hébe-hóba besegítettem.
Tiszta szívemből gyűlöltem minden rám bízott kőműves segédmunkát, de csináltam, nem is elsősorban a pénz miatt, hanem mert úgy éreztem, hogy tartozom apának annyival, hogy segítek neki, hisz végülis elég sokat dolgozott ő is értem.
Felvettek az egyetemre, de nyáron még dolgoztam nála, a héten költöztem be a kollégiumba, jövőhéten kezdődik a tanítás, de hétvégére hazajöttem.
Terveim szerint valami normálisabb diákmunkát fogok kezdeni kb már jövőhéten, de apa kb 1 órával hazaérkezésem után megkérdezte, hogy nem-e megyek el vele délután dolgozni? Én pedig egész életemben most először nemet mondtam neki erre a kérdésre és most rosszul érzem magam.
Nem akarok vele dolgozni, nagyon nem bírom a stílusát és a munka is borzasztó, fizetni pedig vagy fizet vagy nem (pl legutóbbi munkámért még mindig nem fizettet ki, de nyilván nem róhatom fel, hiszen családban van a pénz).
Olyan érzés, mintha valamit muszáj lennék visszaadni neki azért, mert eltartott. Tény, hogy nem jó apa, alkoholista és nem is nagyon vagyunk jóban, de elég sokat dolgozik és emiatt most bűntudatom van.
Ha eddig mindig utolsó pillanatban lett szólva, higy szükség van rád és te mindig mentél, akkor ez nem jött ki valami jól. Ma én mindenképp elmennék vele, de mondanam, higy többet ne számítson ram, mert jól fizetomdiakmunkat keresek.
Arra azért számítani lehet ezek utan, hogy o se fog neked segíteni, ha nélküled lesz szükséges rá.
Egy kis fizikai munka senkinek sem árt meg.
Ha apukád évtizedek óta kibírja, akkor néha-néha te is kibírhatod.
Általában az emberek nem azért dolgoznak mert szeretnek dolgozni, hanem mert muszáj.
Ha elvárod, hogy egyetemre járhass sz Ő költségükön, akkor ők is elvárhatják, hogy amit lehet, segíts nekik.
Dehogy vagy bunkó, főleg ha ki sem fizetett párszor.
Egyszerűen legyél őszinte, mondd el, hogy ne számítson többet a munkádra, diák munkazni fogsz.
3!
Jaja, ha nem akarja, nem csinálja. Apuka meg dönthet úgy, hogy akkor ő innentől nem támogatja, csak a minimum szinten. "Megcsinálta, felnevelte", 19 éves felnőtt férfiról van szó, nem egy kisgyerekrol
Ahogy érzed. Nem vagy köteles.
Az tetszett, hogy a munka is borzasztó.
Fogd fel testedzésnek.
Én így tennék: megmondanám a fateromnak, hogy nem tetszik a stílusa. Ha ezen változtat, akkor néha elmégy vele dolgozni. Mikor a tanulásod engedi. Kérnék tőle egy kis pénzt is. Nem annyit mint egy idegen, de előre lefixálnám, hogy ennyi. S este kérem a pénzt.
A munkától ne félj. Erősebb leszel.
Engem sohasem sért meg egyik gyerekem se, ha nem csatlakozik bármilyen programokhoz.
Eszembe sincs ezért bármit megnehezíti nekik
Na hát hogy nem lepődöm meg itt is a rossz szándékú emberek kommentjén.
Nem vagy köteles menni vele dolgozni. Elhiszem hogy rossz érzés neked hiszen minden normális gyerek segíteni akar a szülein de nem szereted nem akarsz menni ennyi. Diák munkával annyi terhet is levehetsz majd róluk hogy lesz valamennyi pénzed. Tudják hogy nem vagy örökre velük és előbb vagy utóbb ki fogsz repülni. Lesz majd saját normális állásod saját családod. Ez az élet rendje. Ne érezd magad rosszul emiatt.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!