Hogy lehet boldog felnőtté válni hiánymotivált szülők mellett?
válasza:1. Tehát 27 éves vagy. S nem dolgozol. Ez is baj... Belül biztos érzed, hogy bármit eszel iszol, felveszel azért nem dolgoztál meg. Sem így sem úgy... Haszontalannak érzed magad. Joggal.
2. Keress egy hobbit... Egy olyat amihez társaság is kell. Mindegy mi az... Akár a sakk is jó. Járj emberek közé. S ott egy csapat részese lehetsz.
3. Ha semmi sem jó, akkor állj egy IC elé.. De ne a ceglédi vonalon... Arra járok, s akkor miattad késne a vonatunk...
válasza: válasza:Igen, valószínüleg ugyanaz a kérdezö.
Ezek más a sokadik kérdései, de ahelyett, hoyg megfogadná a tanácsokat, amiket kap, nem tesz semmit, csak kiír újabb és újabb kérdéseket - pedig attól nem változik semmi.
Ideje lenne részéröl felhagyni az önsajnálattal, és megfogadni azokat az ötleteket (föleg pszichoterápia), amiket a válaszolók többsége javasol.
Amennyi idöt már itt elvesztegetett a fölösleges kérdések kiírásával, egy terápiával már eredményeket is el tudott volna érni.
Csak neki nem az a célja, hogy valamit is változtasson, hanem hogy sajnáltassa magát.
válasza:Közel a 30-hoz már nem a szülőkre kéne mutogatni.
"Az én szüleim vagy állandóan dolgoztak, vagy a saját frusztrációjukkal és bizonyítási kényszerükkel voltak elfoglalva"
Ezzel messze nem vagy egyedül. Másoknak mégis siekrül valamit kezdeni az életükkel.
válasza:"... én nem érzek haladást. Lehet, hogy az enyém." Mi az előrehaladás a számodra? Ha tudod, csak akkor tudod mérni is.
"De nagyon gyakran az az érzésem, hogy nem a lényegről beszélünk, sőt, ki se jelöljük, mi lenne a lényeg." Ezt elmondtad a terapeutának?
"Akikhez én jártam, ott ilyen nem volt, csak beszélgettünk random dolgokról." Nem olyan randomak az, mint gondolod. Ezek a problémád, a gondolkodásmódos, a lehetséges módszerek feltárását segítik elő. Elmondtad, hogy nem érted, miért ezekről beszéltek?
"Sőt, sokszor úgy éreztem, nem is párbeszéd, csak hallgatás. Kidobott pénz." A terápia célja csak közvetve az, hogy megoldja a problémádat, inkább az, hogy megtanítson téged megoldani azokat. Neked kell gondolkozni. Mivel a terapeuta nem telepata, ezt csak a te beszélsz, ő hallgat (és néha kérdez) módszerrel lehetséges véghezvinni. Kérdezz vissza dolgokra, hogy érti-e, emlékszik-e. Kiderül, hogy figyel is vagy csak hallgat.
"Lehet, hogy ha saját magam kellene előteremtenem a terápiához szükséges pénzt" Bizony, az sokat segít.
"Ha meg elmegyek dolgozni, akkor a tanulásról kell lemondani." A szüleidnél laksz, eszel. A terápiát jelenleg is ők fizetik felteszem. Ezen csak segít, ha már legalább a harmadát-felét te fizeted.
"tippeket adjon" Amikor a terapeuta rákérdez, hogy ez vagy az tetszik-e, jó lenne-e, nem lenne-e érdemes stb. akkor tkp. nagyon közvetve ezt teszi.
"egyengesse az utamat" Ezt tilos! Az egy külső személy elvárásaihoz alakítaná az életedet. Ez etikátlan lenne.
"A terapeuta eleve nem is nyilvánít véleményt. Engem ez zavar." Nem ez a dolga, tilos neki. Te azt várod, hogy valaki vezessen, mondja meg mi a frankó, a helyes a szép, de ezt neked kell kitalálni, mi a j és felismerni
"Nekem szükségem van arra, hogy adott esetben visszajelzést, kereteket adjanak." Nincs saját iránytűd, önbecsülésed, stb. Nem vagy felnőtt. Ehhez kellene dolgozni stb.
Utolsó: mondtam ezeket a terapeutának, természetesen. És értem, hogy nem az a dolga, hogy ő irányítson, de mégis úgy érzem, nekem erre lenne szükségem, mert a szüleim ezt abszolút nem tették meg. Se senki más. Csak jóváhagyták az összes döntésemet, de igazából mintha nem foglalkoznának vele, hogy mit csinálok.
Tudom, hogy furcsa ez, de nem tudok mást mondani, minthogy egy sajátos családi dinamikánk van, ami miatt olyan, mintha nekem kellett volna lennem a saját szülőmnek, és ezért kimaradt a kamaszkorom. Semmi alapot nem építettem kamaszként, kimaradt az önfelfedezés. A mai napig nem tudom komolyan venni és megélni a vágyaimat. És ezért rettegek az előrelépéstől. Pl. tegyük fel, elmegyek egy munkahelyre. Oké, és akkor mi lesz? Bemegyek reggel nyolckor és kijövök délután ötkor. Hazamegyek és nem csinálok semmit. Továbbra se lesz párkapcsolatom, továbbra is unatkozni fogok és rettenetesen egyedül leszek. Ugyanazt az életet fogom élni, mint gimiben, amikor csak bejártam meg hazajártam és napközben aludtam egy-két órát. Egyszer se éltem még úgy, hogy azt csináltam, amit ÉN ÉLVEZEK. Ez az, amiben szerintem különbözöm másoktól. Mindenkinek voltak otthon keretek, amiket be kellett tartania, és cserébe volt szabadideje meg szórakozott. Nálam meg egyszerre hiányzott a kettő. Sosem voltam szabad és sosem éreztem, hogy én élem a saját életem és boldog vagyok benne. Az a helyzet, hogy kifejezetten kibírhatatlannak érzem a hétköznapokat, nem tudom, meddig bírom ezt még. És nem hiszem, hogy a munka megoldás, mert az is csak a továbbmenetel egy rossz úton. A valódi megoldás az lenne, hogy elkezdem a saját vágyaimat jobban feltérképezni, megélni, élményeket szerezni, saját célokat kitűzni és azért küzdeni. Most nincsenek célok se. Az eddigi életutammal elmenni dolgozni az úgy érzem, azzal egyenértékű, hogy feladtam az életemet. Akkor kijelentem, hogy akkor én ennyit tudtam tanulni, és ezentúl leszek csinovnyik. Miközben ennél jóval több van bennem.
válasza: válasza:28-assal nagyon egyetértek!
Régen nálam is szitokszó volt a munka, pedig a lelki fejlődési egyik legkomolyabb motorja. Olyan helyzetekbe kényszerít, amik felnevelnek. Ezt nem lehet és nem is kell megúszni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!