Hogy lehet boldog felnőtté válni hiánymotivált szülők mellett?
"Ha van egy világos elképzelésed arról, hogy milyen életet szeretnél élni, az már félsiker."
Szerető társ (akivel kapcsolatban a tapasztalataim alapján határozott elképzeléseim vannak, hogy milyen legyen), rengeteg minőségi idő és közös program, később család. Minél nagyobb anyagi és munkahelyi függetlenség. Értelmes, változatos munka.
Sajnos ezek mindegyike külön-külön is iszonyat ritka és egy harmad élet megteremteni őket.
Nézz utána, mit jelent a "hiánymotivált" szó. Te most nem velem vitatkozol, hanem a szótárral. Itt egy részlet Pál Feri előadásából, aki több alkalmat is szentelt a témának:
"A hiánymotivált ember szükségleteinek a kielégítése nagyban a környezettől függnek. A hiánymotivált ember azt szeretné, hogy más oldja meg a problémáit. A környezettől való függőség jellemzi."
A motivációhiány például a depresszió egyik tünete. Nem erről van itt szó, nem is értem, hogy hogy jön ide. De szerintem talán felesleges is erről vitatkozni, mert elég részletesen leírtam, hogy a szüleimnél miről van szó.
Pszichoterápia.
Az éveig anélkül is elmennek, terápiával van némi esélyed arra, hogy ne az egész életed menjen el.
Ha közreműködsz a terápián, és "ott vagy", nem csak úgy beszélsz és ott vagy, továbbá jó terapeutához jársz, akkor 1-2 év alatt megoldod a dolgot, de már fél éven belül lesznek sikereid. Ha nem jó a terapeuta, és a módszerek megváltoztatása után sem érzed a haladást, akkor terapeutát kell cserélni.
"Mondd ezt egy munkáltatónak, amikor kérdőre von, hogy te miért 30 évesen kezdesz egyetemet a munka helyett."
en 27 evesen (2 honapja) kezdtem az elso igazi hivatalos munkamat. senki nem kerdezoskodott, hogy hol vannak a korabbi munkahelyeim, miert nincs motivacios level. megis felvettek. van, ahol ez normalis, mert az emberek ennyi eves korukig (meg idosebb korig is) jarnak egyetemre. en is ezert kezdtem dolgozni ilyen keson.
16: Ezen én is gondolkodtam már. Őszintén nem tudom, hogy kinek a hibája, hogy én nem érzek haladást. Lehet, hogy az enyém. De nagyon gyakran az az érzésem, hogy nem a lényegről beszélünk, sőt, ki se jelöljük, mi lenne a lényeg. Nekem pl. Jordan Peterson módszere nagyon tetszik, aki eleve azzal kezdi, hogy felméri a személyiséget teszttel, és akkor már van is egy képe arról, hogy az illetőnek nagy valószínűséggel mi fog használni. Akikhez én jártam, ott ilyen nem volt, csak beszélgettünk random dolgokról. Sőt, sokszor úgy éreztem, nem is párbeszéd, csak hallgatás. Kidobott pénz.
Lehet, hogy ha saját magam kellene előteremtenem a terápiához szükséges pénzt, akkor hatékonyabb lenne, de nekem erre nem futná. Ha meg elmegyek dolgozni, akkor a tanulásról kell lemondani. De nem vagyok benne biztos, hogy ez a probléma. Igazából úgy érzem, nekem nem terapeuta kéne, hanem egy idősebb, bölcs rokon, aki szán rá időt, hogy megismerjen és tippeket adjon, hogy kicsit egyengesse az utamat. A terapeuta eleve nem is nyilvánít véleményt. Engem ez zavar. Nekem szükségem van arra, hogy adott esetben visszajelzést, kereteket adjanak.
"Jordan Peterson módszere nagyon tetszik"
Ha már szóba került Peterson, a 12 szabály az élethez című könyvében a másodikat mondanám idevágónak, ami lényegében az önértékelésről, önbecsülésről szól. Ha azt még nem olvastad, hajrá!
A beszédeiben gyakran hangsúlyozza, hogy "bele kell állni az életbe". Én a magam részéről ezt találtam a legelőremutatóbb módszernek. Én is éveket és súlyos tíz-százezreket szórtam el terápiára. Hasztalan volt. Sőt, mindig egyfajta betegségtudattal jöttem el a terápiáról. Ellenben ha a vágyaimra koncentrálok, kimozdulok a komfortzónámból, akkor értelemszerűen a saját diszfunkcionalitásom érzete kiszorul a tudatomból.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!