Tényleg megbántottam ezzel a lányomat?
27 éves az én lányom, van már saját családja viszont mi egy telken élünk jelenleg mert házra gyűjtenek.
Mi az apjával hétköznap dolgozunk ő pedig otthon van a 2 éves unokámmal.
Na már most általában közösen főzünk . Általában hétköznap 1 2 szer főz és a pénzek szombat vasárnapi napokon ő mindig főz és én is.
Amiket főzünk közösen fogyasszuk el.
Viszont én szoktam neki szólni ha valami nem jó. Például túl zsíros,sós vagy sótlan és utóbbi az is volt hogy vastag volt a palacsinta ami nekem abszolút nem ízlett. Vagy például száraz a sült hús vagy a rántott hús.
Ő nagyon hamar megsértődik ezeken pedig nem sértés csak jelzés. Hiszen jót akarok. De szerinte pedig mindig csak a hibákat keresem.
Akkor mi a megoldás inkább ne szóljak ?? Ki hogyan csinálja vagy csinálná a helyemben?
Mindenkinek megvan maga ízlése. Hiába tanultam anyám mellett főzni, és hoztam magammal az otthoni szokásokat (és hívom fel 29 évesen is, ha valami nem megy :D), de pillanatok alatt kialakultak a saját szokásaim, illetve nyilván alakulnak folyamatosan, ahogy pàrom ízlését is àtveszem, miután én főzök ugye.
Régen sose vettem észre, de X év különélés után màr zavar, hogy anyám mócsingosra hagyja a csirkemellet, hogy szószos ételekben is kéthüvelyknyi óriásfalatokra vágja, hogy égettre süti a hús tetejét..... sorolhatnám. Ő is látja ugyanígy, hogy az én főztöm más, mint az övé. Ez teljesen normális. És NEM kritizáljuk egymást.
Miért kell olyat kritizálni,aki még kezdõ a fõzésben.Gondolom neked sem elsõre sikerült a palacsinta.
Majd belejön,õ is észreveszi,hogy nem sikerült.A másik pedig lehet,hogy nem szereti õ sem,ahogyan te fõzõl.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!