Tényleg megbántottam ezzel a lányomat?

hangsulyozd, hogy nem, bantani akarod, hanem segiteni. illetve dicserd meg azt, amit jol csinalt! igy nem fogja (remelhetoleg) azt erezni, hogy csak kritizalod.

en is 27 vagyok, en sajat magamat szoktam kritizalni, amivel a parom vagy egyetert, vagy nem (altalaban nem szokott egyeterteni).

Ha valaki 27 évesen még ennyire gyermeki lélekkel van megáldva, és mindenen megsértődik, akkor inkább ne szólj neki. Ismerek ilyen hisztis "felnőtt nőket", akiknek segíteni sem lehet, de közben meg szerencsétlenkednek -ezt úgy mondom, hogy a lányod korombeli- velük nem lehet mit kezdeni.

Csendben vedd magadhoz a sószórót, meg egy pohár vizet, ebből is látnia kéne, ha valami nincs rendben, de szerintem ezek alapból szerepelnek az asztalon egy családi ebédnél.

Ha nem izlik az étele akkor minek eszel belöle?

Vagy elfogadod, hogy hogyan föz, vagy nem eszel belöle. Ha neki vastag palacsinta izlik akkor az van. Ès mi van, ha nem olyanra akarta de olyan lett?

Mikor én már külön éltem és anyám nálunk volt, vagy segítettem nála fözni, akkor olyan dolgokba dirigált, hogy hogyan pucolom a répát... NE dirigálj. Foggad el, hogy neki más az izlése mint neked...

Te mit szólnál, ha ő kritizálna téged?

"Anya, szörnyen zsíros ez a hús!".

"-Mért nem eszel, kislányom? -Mert eszméletlenül sós!"

"Nem jó ez a vékony palacsinta, nincs rajta mit enni!"

Kéretlenül nem adunk tanácsot. Mert az tahóság. Nagyobb tahóság, mint nem annyi sót tenni az ételre, mint ahogy mi szeretjük. A nevelés ideje lejárt. Ha nem ízlik, mindenki főz magának.

NEKED nem ízlett. Én imádom a vastag palacsintát.

Nem mindegy, ha amiatt szólsz, mert valami ehetetlenül sós vagy sótlan - utóbbi esetben mondjuk megsózod magadnak -, vagy csak az ízlésednek nem felel meg.

Amúgy ha valami ízlik, azt dicséred?

Szerintem is főzzetek egyébként külön -bár ebből is meglesz a sértődés, hogy "neked nem elég jó a főztöm", de én alapvetően sem sértődnék meg.

Felnőtt nő vagyok, aki néha odaéget, néha elsóz, néha az egész szar, amit kijelentek, megértetek. Nem sértődök meg, ha valaki megjegyzi, bár alapvetően nekem is vannak ízlelőbimbóim, érzem ha valami nem jó, és nem várom el, hogy mindenkinek jó legyen a főztöm. Nem hiszem el, hogy valaki nem érzi, ha teljesen ízetlen, vagy brutál sós a kaja, vagy olyan száraz a hús hogy megfulladok tőle.

Továbbra is fenntartom, hogy ez halálgáz és gyerekes. Nem úgy tűnik a kérdező, mint aki keresztbetett karral, fintorogva áll minden főzése mellett, hogy "de szerencsétlen vagy lányom, hát hogy tartod azt a fakanalat", hanem néha szól.

Néha nekem is szólnak, bár olyan nem sűrűn van, hogy vakon főzök/nem kóstolok és tippem sincs, mire lehet számítani.