Hogyan vígasztaljam meg a lányomat?

Pszichológus

Ez már beteges maximalizmus

Azt mondjátok meg neki, mi a lényege ennek az egésznek: nem az iskolának, hanem magunknak tanulunk. Bár én messze nem voltam olyan jó tanuló, mint ő, én is túl sok energiát fektettem a tanulásba, de nem volt értelme annyira hajtani. A boldogságom nem azon múlott, egyébként meg pont olyan végzettséget sikerült szereznem, hogy azzal foglalkozhatok, amivel szeretek.

Fontosabb lenne, hogy azokon a területeken, ahol tehetséges, meg ami érdekli, jobban elmélyedjen a dolgokban, pl. foglalkozzon zenével, ha neki az jön be, járjon sportolni, külön órákra az őt érdeklő tárgyakból.

Menj be az iskolába és beszélj a tanárral, ha kell az igazgatóval. Nem idegbeteg állat módjára üvöltözve, hanem normális emberi hangon.

Kérdezd meg mi a problémája a lánnyal, miért gondolja, hogy nem érdemli meg az ötöst. Ha erre van valami valós, komoly oka (nem nagyon tudok ilyet elképzelni, de lehet), akkor fogadd el. Ha viszont nincs, csak valamiért nem szimpatikus neki a lányod, és simán kicseszésből csinálja, akkor menj az igazgatóhoz. Csak tényleg higgadtan add elő a dolgot, mert veszekedéssel, szinte biztos hogy semmire nem jutsz.

Csak azért, mert valakinek 9 évnyi kemény munkáját egy önjelölt igazságosztó egy tollvonással keresztülhúzná, és ez nagyon rosszul esik neki, még nem kell orvoshoz küldeni. Én inkább akkor aggódnék, ha ezt nemtörődöm módon könnyen venné.