Miért bántja a férjem folyton a lányomat? Mit tegyek, hogy befejezze?
Már közel 1 éve tart ez, de már olyan szinten, hogy a lányom 3-4 napnál többet haza sem jön egy hónapban, és akkoris folyton a veszekedés megy itthon. Az alapprobléma szerintem az, hogy a lányom arra az egyetemre jár, ahová anno a férjem. Neki a lánya ezt hagyta ott 2 évvel ezelőtt, az nagy törés volt neki. Ő már elképzelt neki egy életet, hogy majd továbbviszi az ő munkáját, erre derült égből közölte a volt felesége (a lány anyja), hogy otthagyja az egyetemet, és egy teljesen egyszerű szakra megy inkább. Aztán mondta a lányom, hogy ő oda felvételizik, mert őt tényleg érdekli ez, ezzel szeretne később foglalkozni. Na azóta van ez. Ijesztgeti a lányomat mindennel, hogy milyenek a vizsgák, a tanárok. Már tavaly nyáron, az egyetem kezdete előtt mondta neki, hogy mennyire szörnyű lesz, vért fog izzadni a kettesért is. Aztán elkezdődött az egyetem, és bármikor hazajött a lányom, ment a következő: "miért nem tanulsz?!, nem kell tanulnod?, hogy fogsz így levizsgázni majd?!" stb. Szorgalmas a lányom, nem link, de mikor hazajött, pár órát szeretett volna a nagyszüleivel, barátnőivel is lenne, de a férjem mindenért piszkálta. Volt, hogy abba kötött bele, miért a laptopjáról tanul, vagy miért tollal húzza alá a szöveget, miért nem szövegkiemelővel. Januárban összevesztem vele (a férjemmel nagyon), mert a lányom megbukott egy vizsgáján, ki volt bukva, erre a férjem felhívta, és még össze is veszett vele ezért... Akkor közöltem vele, hogy többet nem vagyok hajlandó a lányom továbbtanulásáról beszélni vele, meg ha még csúszna is fél-1 évet, az sem a világvége. Akkor picit nyugi volt, de csak nem áll le.
Most itthon volt hétvégén a lányom, a férjem 3x veszett vele össze... Ha meg szegénykém visszaszól, a férjem ki van akadva, hogy milyen szemtelen és vegyen vissza. Ha én is szólok neki, hogy fejezze be, azt mondja, hogy ő csak ösztönözni akarja, hogy tanuljon, és hogy nem bántásból csinálja.
16 évig éltem ilyen családban, nem kívánom senkinek sem.
Lehet hogy túlzás, de én biztosan ultimátumot adnék, egy család az összetartásról kellene hogy szóljon, felnőtt emberek leckézgetésére semmi szükség sincs benne.
Hozzáteszem ezt a szintű stresszt semmilyen életkorban és élethelyzetben nem elfogadható a másikra tenni, ugyanolyan nyomokat hagy a másikban, mint a fizikai bántalmazás.
"Ő már elképzelt neki egy életet"
itt az alapvető probléma. megint egy fsz, aki azt hiszi, hogy a gyereknevelés annyiból áll, hogy nem húz gumit egy éjszaka, majd később elvárja, hogy ezért a fantasztikus cselekedetért kapjon egy önfeláldozó kis droidot, akinek semmi vágy nincs ebben az életben, mint tenni amit az ő "édesapja" mond neki.
a férjeddel jobb ha közlöd, hogy nem azért nevelted fel ezt a lányt, hogy bármi jöttment hímnemű parancsolgasson neki meg irányítsa.
amúgy az a baja, hogy gondolom a te lányoddal más tervei voltak, és a gyerek engedetlen, mert nem áldozza fel a teljes életét egy balfsznak. és az első lány kicsúszott a keze közül, a második is kezd, ő meg kétségbe van esve hogy megszökik az összes "tulajdona"
De Te miért nem szólsz a férjednek, hogy fejezze be? De ne úgy mint egy kisegér, hanem úgy, hogy meg is értse.
A Te lányod továbbtanulása nem hogy rá nem tartozik, rád sem igazán, de az meg hogy csesztesse miatta folyamatosan,az meg végképp elfogadhatatlan. Ha annyira csesztethetnékje van, beszéljen gyakrabban a saját lányával, ahhoz több köze van.
De úgy mondd, hogy meg is hallja, amit mondasz.
Mondd meg neki, hogy innentől a Te lányod továbbtanulásának témája tabu neki.
Nem kérdezhet, nem véleményezhet, nem javasolhat, csak ha kérdezik.
Mennyi van még vissza amúgy a lánynak belőle?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!