Miért bántja a férjem folyton a lányomat? Mit tegyek, hogy befejezze?
Már közel 1 éve tart ez, de már olyan szinten, hogy a lányom 3-4 napnál többet haza sem jön egy hónapban, és akkoris folyton a veszekedés megy itthon. Az alapprobléma szerintem az, hogy a lányom arra az egyetemre jár, ahová anno a férjem. Neki a lánya ezt hagyta ott 2 évvel ezelőtt, az nagy törés volt neki. Ő már elképzelt neki egy életet, hogy majd továbbviszi az ő munkáját, erre derült égből közölte a volt felesége (a lány anyja), hogy otthagyja az egyetemet, és egy teljesen egyszerű szakra megy inkább. Aztán mondta a lányom, hogy ő oda felvételizik, mert őt tényleg érdekli ez, ezzel szeretne később foglalkozni. Na azóta van ez. Ijesztgeti a lányomat mindennel, hogy milyenek a vizsgák, a tanárok. Már tavaly nyáron, az egyetem kezdete előtt mondta neki, hogy mennyire szörnyű lesz, vért fog izzadni a kettesért is. Aztán elkezdődött az egyetem, és bármikor hazajött a lányom, ment a következő: "miért nem tanulsz?!, nem kell tanulnod?, hogy fogsz így levizsgázni majd?!" stb. Szorgalmas a lányom, nem link, de mikor hazajött, pár órát szeretett volna a nagyszüleivel, barátnőivel is lenne, de a férjem mindenért piszkálta. Volt, hogy abba kötött bele, miért a laptopjáról tanul, vagy miért tollal húzza alá a szöveget, miért nem szövegkiemelővel. Januárban összevesztem vele (a férjemmel nagyon), mert a lányom megbukott egy vizsgáján, ki volt bukva, erre a férjem felhívta, és még össze is veszett vele ezért... Akkor közöltem vele, hogy többet nem vagyok hajlandó a lányom továbbtanulásáról beszélni vele, meg ha még csúszna is fél-1 évet, az sem a világvége. Akkor picit nyugi volt, de csak nem áll le.
Most itthon volt hétvégén a lányom, a férjem 3x veszett vele össze... Ha meg szegénykém visszaszól, a férjem ki van akadva, hogy milyen szemtelen és vegyen vissza. Ha én is szólok neki, hogy fejezze be, azt mondja, hogy ő csak ösztönözni akarja, hogy tanuljon, és hogy nem bántásból csinálja.
Na ebből látszik ki hogy neveli a gyerekét.Ha a kérdező egy magabiztos,normális ember lenne,akkor a lánya is az lenne,és már mind a kettő elküldte volna halál facába ezt a férfit.De nem.A kérdező egy igazi behódoló,semmit nem érő anya,ami a lányán is látszik,mert mind a kettő eltűr mindent.
Ha a lányod helyében lennék : ezer éve megszakítottam volna veled ,meg a pasiddal is a kapcsolatot.
Apám hasonló volt. Már nem él. Anyám egyszer azt mondta, hogy lehet jobban ki kellett volna állnia értem. Erre mit mondhattam volna?
De a második válaszoló 67% jól írja, mondjuk nálunk volt fizikai erőszak is, de a folyamatos lelki terror teljesen tönkre tett, az jobban megmaradt. Persze voltak jó pillanatai, és tudott normálisan viselkedni, ami miatt szerintem anyám nem lépett ki az egészből. Lehet nálatok is ez van?
Én csak annyit írok, mint a többi hasonlóan érintett: elmúltam 30, de a mai napig a béka segge alatt van az önbecsülésem az apám folyamatos kötekedése, alázgatása miatt, volt időszak, amikor ahhoz nem volt önbizalmam, hogy társaságba menjek. Ha szeretnél egy lelkileg totálisan nyomorított lányt, felnőtt embert, akkor ne tegyél semmit...
Szerintem örülj, hogy egyáltalán még látogat titeket a lányod. Talán egyszer kiállhattnál mellette, és megmondhatnád a férjednek, hogy állítson magán.
Sokáig nem fogja tűrni a megaláztatást a lányod, és azt, hogy te sose állsz ki érte.
Egyszer csak elege lesz, veled is megromlik a kapcsolat, és nem látod többet.
Kérdező, te tényleg ekkora balfax vagy, vagy csak megjátszod? Vagy ennyire ki vagy éhezve a férfiszervre vagy ennyire társfüggő vagy és minusz tartásod van?
Ilyenkor mi sem egyszerűbb, repülnie kell a senkiházinak. Egyszer rajtakapnám, dobnám ki az ablakon úgy, hogy az eredeti lakhelyéig meg se áll.
Nyugodj meg, ha az én anyám ezt hagyta volna, érettségi óta többet nem hallott volna felőlem.
Állj ki a lányod mellett.
Egyszerűen mond meg a fickónak, hogy vagy leáll, vagy váltok.
Az a férfi még nem született meg, akitől én ezt elviselném a lányommal kapcsolatban. Nem térek magamhoz, ahogy az írásodat olvastam. Még csoda, ha ez a lány havi 3-4 napot hazamegy egyáltalán.
Nem értem, hogy lehet egy 40-50 körüli nőnek ennyivel fontosabb a fhasz, mint a fiatal-felnőtt lányának a lelki egészsége. Térj észhez, el fogod veszíteni a lányodat.
És még egy: Én főiskolára jártam, de SEMMI köze nem volt senkinek a családomból a vizsgabeosztásom tervezéséhez, a tanulási módszeremhez, a vizsgatanáraimhoz, sőt akkor még papír alapon volt az index, ahhoz sem. Volt, hogy kérték tőlem néha (főleg egy kotnyeles nagynénim), nem adtam oda, mert nincs köze hozzá. Ezek baromira magánügyek egy egyetemistánál (még akkor is, ha mostohaapu is ugyanoda járt.) Amúgy szerintem nem százas a pali, kezeltetnie kéne magát. Beszélj vele nagyon komolyan, és ha nem hajlik a változásra,akkor segítsél neki becsomagolni. Lányodtól pedig kérjél bocsánatot az eddigiekért (hogy ilyen akaratgyenge, pasinak megfelelni akaró anyja voltál).
Ha most lépsz, még talán visszafordítható, és nem veszíted el a lányodat.
neked a ferjed fontosabb mint a lanyod. vagy nagyon gazdag vagy aranybol van a farka hogy egy ilyen emberrel vagy kepes elni?
en mar kivagtam volna mint a macskat szarni. azt hiszem el fogtok jutni odaig hogy a lanyod egyikotokkel se fog kapcsolatban maradni es egyre ritkabban jar haza. a ferjed fizeti az egyetemet?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!