Te fizetned a gyereked alberletet ilyen elozmenyek utan?

Ennek a "gyereknek", mert hiába nagykorú, de mégsem viselkedik felnőttként nem pénzre, hanem segítségre van szüksége.

Ha azért panaszkodik, hogy 12 órás műszakban 8-9000-et kap az 2 dolgot jelent. Az egyik, hogy szaktudást nem igénylő munkát végez és valószínűleg az ország keleti régiójában.

De ebből nem ez a fontos, hanem az, hogy - az írásod alapján - nem alakult ki benne az az értékrend és felelősségtudat, ami általában ilyenkor már ilyen korban megindul, mint az egyénfejlődés része.

Ha tanult valamit és nem gimnáziumba járt, akkor abban a szakmában lenne szerintem a legkönnyebb elhelyezkednie, amit tanult.

A tudtára kell adni, hogy igenis olyan munkáért ilyen fizetés jár az elején. Az élet nem egy tündérmese, még akkor sem, ha úgy nevelik a gyerekeket, hogy van télapó meg fogtündér...

Ahhoz hogy valaki tisztességes munkával jó pénzt keressen sokat kell tanulni és idő is kell hozzá. Hiába tesz meg mindent a szülő a gyerekéért, ha azt látja, hogy csak el kell magát sírnia anyu és apu előtt, és kap pénzt, akkor meg fog tanulni színészkedni, hogy elérje a célját.

A kérdésedre választ adva a válasz egyértelműen nem. Ha megkapná pl a 90.000-et albérletre úgysem költözne be az albérletbe.

Mondjuk egy gramm spuri kb annyi, mint egy doboz cigi és cigizni sem kötelező, ez csak egy társadalmi rákfene.

Ha engem kérdezel feltenném az úriembernek a kérdést, hogy kalkulálja ki mennyi pénzre van szüksége a havi igényei kielégítésére, és hogy hogyan tudná ezt megteremteni?

UI.: nagyon sok türelmet és kitartást kívánok a fiatalemberhez, én úgy hiszem, hogy neki nem anyagi támogatásra van szüksége, hanem arra, hogy valaki felnyissa a szemét és utat mutasson neki.

7-es írta:

" A pocsék gyerekkor, a férjed, a volt felesége és te tettétek ilyenné."

Igen, te már csak tudod, nagyokos. Valószínű a kérdező ott sem volt, amikor ez a "gyerek" már ilyen nyomoronc volt, hogy lehetne már az ő nyakába varrni?

Amúgy meg (nem tartozik ide, de): Férjem gyerekei 6 és 7 évesek voltak, amikor meghalt az anyjuk. És hát így utólag bevallva, én sem voltam a mostoha anyukák mintaképe. Ezzel együtt mindkettő sikeres felnőtt lett. Jó állás, stabil egzisztencia, szép család mindkettőnél (egyik fiú, másik lány, már harmincasok). Úgyhogy rohadtul nem egy váláson és egy új feleségen múlik, hogy valaki egy szakadt drogossá tegye magát.

Na 15-ös, elég volt becsempészned a mondanivalódba egy mondatot, hogy Te sem voltál a mostohamamik mintaképe. Már egyből mindegy is, mit írtál még ezen kívül, mert kapásból csak nulla százalékot kaphatsz.

(Ez a gyakori színvonala:DDD)

"Nem említed a SAJÁT gyerekeiket. Nincsenek? Mert akkor soha az életben nem fogod megérteni a férjed."

De miért? Ha van mondjuk egy normális, igyekvő, törekvő, tanult gyereke, akkor mennyire értené meg jobban a férjét? Max. ha ugyanolyan gyereke lenne, mint a férjének, akkor.

Egy gyerek sem születik drogosnak, ilyenné tették a szülei és a környezet, amiben felnőtt.

Senkit nem érdekel, hogy megerőszakoltak, összevertek meg árvákból is lehet drogmentes felnőtt, az ő lelki sérülésük máshol jön ki, lehetnek rossz párkapcsolataik, szexfüggők, hipochonderel, pánikbetegek, karrieristák, depressziósok, szocfóbiások stb..

Az egyetlen ami miatt a gyerek lelki sérülése függőségben jött ki és nem valami másban, az a genetikai hajlam.

Még jó, hogy a szülők segítenek neki, remélem jóadag bűntudatuk is van..

Mennyi idős az a felnőtt gyerek? Gondolom 25 alatti.

Támogatni segíteni és mindenekelőtt szeretni kellene!

Na nem úgy, ahogy ő akarja, a legtöbb függő nem tudja, mi a jó neki.

Fizetnék egy szobát, ha eljár terápiára. Minden foglalkozás után megkérdezném a pszichiátert, mit gondol.

Az az ember azért drogozik, mert bolgodtalan és nem tud megbírkózni a gondjaival. Ebben csak ti nem tudtok segíteni, szakember kell hozzá!

Addig kell pénzelni, amíg a pszichiáter által előírt úton halad. Ez a szülők felelőssége! Már sosem lesz egészen ép ember, meg kell tanulnia tiszta függőként élni, mint egy láb nélküli embernek tolókocsival.

Jelenleg pont olyan szinten szorul segítségre, mint egy lábak nélküli ember, akinek tolókocsija sincs. A szülők feladata(akik hagyták elrohadni a lábait), hogy legalább egy tolókocsit biztosítsanak neki és tanítsák meg használni.

Szülőként felháborít, hogy te ezt nem látod, kedves mostohaanyuka!

Csak az anyai érzelmek hiányoznak belőled..

Aki sérült gyerek apjával áll össze, ne akarja kivonni a sérült gyermeket, hogy rá az apuka többet költsön, ez gonoszsàg!

Tekints úgy a gyerekre, mintha a teste sérült volna meg, pont annyi segítségre szorul ő is, csak a sérülése nem látszik kívülről!

Egyébként egyedülálló anyaként sem jönnék össze sérült gyermeket nevelő apukával, mert nem tudnék azzal együttélni, hogy a sérült gyermek a sajátom elöl vesz el fontos dolgokat.. pont ahogy te sem tudsz. Csak én nem a pénzt, hanem az időt, türelmet, figyelmet hiányolnám..

Az a gyerek beteg, hiányzik belőle az, ami az egészségeseknek megvan, csak nem látszik rajta kívülről!