Hogyan próbáljátok begyógyítani a szüleitek, rokonaitok által okozott, vagy sokszor akár generációkra visszamenő sebeket/traumákat?

Én filmekkel szoktam gyógyítgatni. Leginkább pszicho-horrorokkal/thrillerekkel, de nem feltétlenül csak azokkal. Ha analógiát tudok vonni a saját múltam és a filmben látottak között, akkor esetleg sírásba fordul a dolog, és ez egy időre mindenképpen megkönnyebbülést hoz. Van egy nemhivatalos kifejezés, a "maternal horror", aminek a cselekményében az anyai elnyomás ölt testet. Ilyen volt tavaly az Örökség c. film, vagy a The Haunting of Hill House c. sorozat. Mindkettő apró darabokra szedett, aztán adott egyfajta feloldozást, mert a jó lélektani horrorok ezt is megteszik.

Az biztos, hogy a párkapcsolat nem megfelelő menekülési útvonal. Én pl. tudom magamról, hogy előbb-utóbb rávetítek valamit a páromra, ami nem ő, hanem amit a szüleim-nagyszüleim viselkedéséből örököltem. Vagy én veszek fel olyan egy olyan szülői-nagyszülői attitűdöt, ami szépen lassan rombolja szét az egész viszonyt. Rohadt nehéz visszatartani, olyan ez, mintha belső démonokkal küzdenék. Ezért nem kívánom senkinek, hogy én legyen a párja :)

De engem is érdekel a téma, figyelem a bejegyzést, hátha született erről valami jó, hatásos könyv... Feldmár András jó sokat írt erről, de azok a kötetek is csak felületi kezelést nyújtottak egy időre. Végleg megszabadulni az esetleg többgenerációs "átoktól" szerintem nem lehet, legfeljebb csitítani a hatásait. A legapróbb stresszhelyzetek is kiválthatják pl. a haszontalanság érzését, a hitet a helyzet kezelhetetlenségében. Ilyenkor megint visszajön, és csitítani kell :-/

"Vagy csak párkapcsolatban?"

Biztos, hogy nem. A párkapcsolat nem terápia.

Ezért CSAK ÉS KIZÁRÓLAG EGYEDÜL lehet tenni!!!!

Ezt mindenképp jegyezd meg! Nem rángathatsz bele mást. Mindenkinek megvannak a saját kis problémái. Másrészt pedig a te életed a te felelősséged, nem és ezt nem veheted le magadról, nem háríthatod a felelősséget!

---

Könyvek jók, interneten is rengeteg cikk van. Én mindenképp a tudományos-pszichológiai irányból közelítő írásokat javaslom. Ezek valódi, közvetlen megoldásokat adnak. Mind gondolkodásmód, kommunikáció, viselkedés terén.

Tehát nekem ezek a témák tetszettek, hogy önismeret, önfejlesztés, kommunikáció. És nagyon sokat haladtam előre miattuk.

Ez a sérelmeket tekintve úgy nézett ki, hogy rengeteg dolgot meg kellett értenem.

-Elsősorban, hogy a szüleim NEM példaképek, és a tökéletestől nagyon messze vannak!

Viszont azt is tudtam, hogy szeretet és jószándék vezérelte őket. Csak buták voltak a jó neveléshez, és maguk is még hordozták gyermekkori sérelmeiket. Tehát nem hibásak, csak ügyetlenek.

-aztán, hogy ezeket a hibás nevelés követkehményeit, a helytelen viselkedésmindtáimag fel kell ismernem, és felül kell írnom őket jóval! Én szüleim pl nagyon gyengék konfliktuskezelésben, empátiában, asszertivitásban. Ezeket mind meg kellett tanulnom így huszonévesen, mert ezek nélkül nem tudtam volna beilleszkedni normálisan a társadalomba. Türelem nagyon fontos volt számomra! Szüleim mintája szerint azonnal hisztizni kéne, és követelőzni... 🙂 igen, felnőtt emberek...

---

Terapeuta mindenképp jó dolog amúgy. Szerintem ő is tudna neked olvasnivalót ajánlani, hiszen vele sokat beszéltél már, jobban ismeri, hogy milyen témában van szükséged fejlődésre. És a kérdéseidet is megbeszélheted vele utána. Ez jó lehet.

Illetve el kell fogadni, őt is kell tudni a helyén kezelni, azaz hogy ő nem fogja megoldani semmilyen problémádat! Ő egy segítség a te utadban. Tehát neked van egy egyéni munkád a saját fejlődésedet illetően, amihez ő szakmai segítséget tud nyúktani. De végeredményben te vagy az, akinek meg kell tanulnod túllépni a sérelmeken; te vagy az, akinek a felelőssége jobbá tenni az életedet.

Össhefoglalva. Kezdd el tudatossá változtatni az életedet, tanulj minden olyan területen, amirzl úgy gondolod, hogy szükséges, és kell az életed számára! Azaz kezdd meg az önfejlesztési munkát, amihez hívd segítségül a terapeitát, a könyveket és egyéb ismereteket, illetve a tapasztalást-gyakorlást!

Ezutóbbiról még nem beszéltem, pedig a legfontosabb. Hiába olvasol ezernyi dolgot. Azok csak üres szavak... egészen addig, amíg nem kezded el csinálni, kipróbálni. Szóval bontogasd a szárnyaidat, feszegesd a határaidat! Tudnod kell hol vannak.

Tehát a fejlődés mindig és minden esetben a komfortzónádon kívül van! Bármennyire is félelmetes, meg kell tenni! És javasolt az is, hogy ne sokkterápia-szerű legyen, inkább egy fokozatosság jellemezze a dolgot!

Épp most ment a Tiloson egy beszélgetés egy témába vágó könyv kapcsán a szerzővel. Orvos-Tóth Noémi: Örökölt sors - családi sebek és a gyógyulás útjai.

A műsort itt tudod visszahallgatni, ha érdekel: [link]

(Az elején hírek mennek, 5:45-től kezdődik maga a műsor.)

Említenek benne még egy könyvet. Susan Forward: Mérgező szülők.