Szerintetek ez így rendjén van?

20!

Aztán hogy mecsseled le? Ha egy szülő agyilag ott tart, hogy ingyen bébiszitternek használja a gyereket, akkor az egészén biztosan nem fogja értékelni, ha az a gyerek ellent mond.

Elsőnek mondjuk a kezébe nyomom ezt:

[link]

hátha ezt felfogja...

(a saját kamaszkoromban anno általában úgy meccseltem le dolgokat, hogy csináltam azt, amit én jónak láttam, és nem igazán törődtem a szülők hisztijeivel... aztán egy idő után fogcsikorgatva belátták, hogy nem igazán tudnak hatni rám) Visszafordítva a kérdésre, mondjuk ha 8-tól aggatnák a Kérdezőre a pesztrát, akkor fogja magát, és harsány "én mentem" kijelentés(!) kiséretében 1/2 8-kor kiviharzik az ajtón...

22!

Aha. Kiviharzik fel 8kor. Egy gyerekem van, ergo nem kell vigyáznia testvérre es alapból megbeszélés párti vagyok, de ha igy reagalna, hogy se kiviharzik, hidd el megkapná a magáét.

Jozsef Attila depressziós verseitől meg mindig az agyvérzés kerülgetett, ahogy szerintem kb minden normális embert, így ezzel semmire sem menne.

"de ha igy reagalna, hogy se kiviharzik, hidd el megkapná a magáét." - und?

Pont erre írtam, hogy a szabadság nem egy sült galamb, nem adják ingyen, akinek igénye van rá, annak bizony fel kell vállalni konfliktusokat érte.

"Ha 16 korul vagy, még meg is értem, tipikus kamasz, ők hiszik" - illő tisztelettel, javasolhatom az ÉRTŐ olvasást? - "(a saját kamaszkoromban anno általában úgy meccseltem"

És nem, a dologban nincs semmiféle önzés és egoizmus, ugyanis ahogy te sem vagy felelős az én vállalásaimért és én se a tiédért, úgy egyetlen gyerek se felelős semmilyen szinten a szülei döntéseiért, vállalásaiért,

pláne, ha előtte ki se kérték a véleményét.

A témához meg kronológiailag közelebb áll a párom, mint én, ő is 17 éves volt (az se tegnap volt) - mint az itteni kérdező - amikor a párjánál (nálam) akarta tölteni a hétvégéket, incl. a szombat éjszaka, természetesen. Mivel előtte párkapcsolata se nagyon volt, ez meglehetőst sokkolta a szüleit, természetesen. De mivel a párom is egy szabadság-szerető ember, nyilván felvállalta az ezzel kapcsolatos konfliktusokat, "haragszomrád"-okat. Így aztán az ügy lecsengett egypár hét alatt, a szülők tudomásul vették, hogy változtak az idők - mást ugye nem is nagyon tudtak volna tenni, ha jól belegondolsz -

és kitört a béke... Na ezzel szemben ha az általad propagált megalkuvó konformistaként "Amíg otthon él, amíg eltartják, az van, amit a szülő akar." - ból indul ki, mi lett volna? Az, hogy mindenki szív és szenved minimum egy évig... és utáljuk egymást a mai napig... ugye?

Én mindig is többre becsültem a lázadókat a megalkuvóknál, konformistáknál, tekintélyelvek behódolóknál, ez van.

#26, szerintem a teljesen átlag 17 éves is tudja magától is, hogy kockáztatás nélkül nincs haszon se. Kizárólag az ő döntése, hogy birka módra tűr, és hagyja, hogy a szülei elszúrjanak éveket az életéből a nagy semmiért cserébe, vagy megtanul kiállni magáért és a saját érdekeiért.

Ha te a maximális biztonságot és a vele járó minimális szabadságot választanád, nos az a te döntésed, a te problémád. Az emberek többsége azért ennél többre tartja a saját életét... szerencsére.

27!

Én még mindig a megbeszélés híve vagyok. Az én gyerekem 16 éves. Kb mindent szabad neki, ha engedélyt kér. Ha pl azt mondja, holnap menni szeretne a barátaival a fővárosba vásárolni, akkor természetesen mehetsz kislanyom, x időre legyél itthon, itt egy kis extra pénz hamburgerre lesz a válasz. Ha viszont csak közli ugyanezt, akkor a válasz az lesz, hogy nem mész sehova. Nem azért, mert egy szemet állat szülő vagyok és csak azért élek, hogy az ő életét megkeserítsem, hanem azért, mert ő egy 16 éves gyerek, akiért én vagyok a felelős és még véletlenül se ő a döntéshozó a családban.

29!

Nem szerepel a kérdésben, hogy miylen a szülő. A kérdésben pont az szerepel, hogy nem beszelt még velük.