Ha anyukám mindenkivel kedves velünk miért nem tud az lenni?

Anyukám szerintem egy jó ember, mert mindenkihez van egy-két kedves szava, szeret segíteni másokon, adakozik is gyakran és úgy, hogy a szűk családon kívül senki sem tudja róla. Szeretik a munkahelyén és a családban is mindenkivel jó a kapcsolata, unokatesóim is mind imádnak nálunk lenni, mert sokkal lazább az én anyukám, mint mondjuk a nagynéném vagy a nagybátyám. Viszont amikor csak 4en vagyunk itthon (apa, anyu, tesóm és én) akkor egy igazi sárkány. Ordibál mindenért, veszekedik folyton velünk is, de főleg apukámmal. Sosincs jó kedve ilyenkor, nem is nagyon beszélget velünk, az ordibáláson kivül. Régen nem volt ilyen, sőt sokat játszott velünk, mindig vidám volt és humoros, de ma már csak akkor ilyen, ha vendégek vannak nálunk. Apukám szerint stresszes a munkája, mindig túlvállalja magát ezért ilyen, de én akkor sem értem miért pont velünk viselkedik így? Sokszor úgy érzem megjátsza magát mások előtt, de közben tudom róla, hogy jószivű, kedves ember. Sokszor már úgy vagyok vele, hogy nem is szeretem, ha itthon van,főleg most mióta tart a nyári szünet. Ha haza jön mindig elrontja mindenki kedvét azzal, hogy nem tud normális lenni. Egyszer amikor aránylag nyugodt volt próbáltam vele beszélni erről, de azt mondta azért van az, mert apukám képtelen rendet tartani itthon, így neki kell. Aztán ennek a beszélgetésnek is az volt a vége, hogy lekiabálta a fejemet. Van más is, akinek ilyen az egyik szülője? Fog szerintetek valaha ez javulni nála? Szerintem apukámnak kellene rá hatnia, de őt úgy látom nem is nagyon zavarja, hogy ilyen lett anyukám.