Mit kezdjek párom családjával, tönkretesznek idegileg, a közös gyerekünk ilyen körülmények között nőjön fel?
Kicsit hosszú a történet, elnézést ezért.
Adott egy 125 éves ház, 3 különálló lakrésszel, bejárattal, egyikben az egyik nagybácsi, a másikat a bátyja csak irodának használja pár napot délelőtt, a harmadikban mi. Párom gyerekkora óta itt lakik, ő volt az egyetlen is aki bármit felújított a lakáson, de mivel ilyen régi nagyon rossz állapotban van. Anno az anyja, bátyja és annak felesége is itt élt, de teljesen le van lakva. Most párom, én és a 7 hónapos kisfiúnk lakik az egyik részben.
A probléma onnan indult, hogy mióta ideköltöztem azóta sokat költöttünk a házra. Felújítottunk két szobát, köztük a babaszobát, az egyik nagy szobát, ami meg kell hogy mondjam úgy nézett ki, mintha atombomba robbant volna fel. A falak penészesek, a szennyvízhálózat a végét járja, az ablakok a házzal egyidősek, mondanom sem kell mennyire tartják a meleget és milyen állapotban van, van ahol ki is van törve, a szőnyegek undorítóak voltak. A fürdő bűzlik a rossz csövek miatt, minden vízköves, a mosdó ááá, hagyjuk és hasonlók. Minden évben újítunk egy lakrészt, most a fürdőt. Mióta együtt vagyunk párommal, főleg mióta megvan a picink azóta nagyon sok minden ki lett cserélve.
Na, innentől kezdve támadnak.
Támadnak azért, mert költünk ilyenre, és én vagyok a számító nőszemély, aki rábeszéli a párját hogy költse a pénzét ezekre. Ezt még az anyja mondta. Erre kikeltem magamból és mondtam, hogy "a fiad és én is élhető házban akarunk élni, olyan otthonban amit nem kell szégyellni, olyan helyen ahol nem az utcát fűtjük, ahol nem esik ránk a vakolat, ahol nem leszünk tüdőbetegek a penészes, vízes falak miatt. Kérdem, ilyen körülmények között nőjön fel a gyerekem?? Ne féljetek, nem viszem a vagyonotokat ebből, nem azért csinálom ezt. Hogy fogadná majd a barátait is a fiam. Mi sem tudunk barátokat áthívni, családtagjaimat invitálni, mert szégyellem. Nem éhezünk, van ennivaló, alapdolgok." A tesója is kivan miattunk, hogy ilyenekkel foglalkozunk és mind kritizál minket, én vagyok a rossz aki rábeszéli a szeretett rokonukat, hogy felújítson egy szörnyű állapotban lévő házat. Közben ők, beleértve az anyját azok akik ugyanolyan körülmények között élnek mint amilyen itt azelőtt volt, pedig anyagilag megtehetné ő is, hogy költsön a lakására. A nagybácsinál ha nagy ritkán vagyok elkezdek tüsszögni, annyi a por, a pókok már egy teljes kolóniát alkotnak.
Ő az, aki meg azzal jön mindig, hogy majd mi lesz ha jönnek a rokonok és akarják a jussukat stb. Egyrészről senkit nem érdekel ez a ház, másrészről minden tulajdonos hozzájárulása kellene ahhoz, hogy el lehessen adni, de akkor nehogy már ne lehessen semmit sem csinálni a házban. Sajnos nincs máshova mennünk, én szegény vidéki családból származom, páromnak meg nincs annyi pénze hogy itt vegyen egy lakást.
Kedves kérdező!
Ne törődj a sok rosszindulatú hozzászólásával.
Megértelek, s igazat adok neked.
Mi is így voltunk, 26 éve.
Próbálkoztunk eltaetásit is. Akkor még éretlenek voltunk hozzá. Szerintem ti is megpróbálhatnátok. Nem belezgrani, hanem a hírdetések közt böngészni. Akár te is hírdethetsz.
Mi végül albérletbe költöztünk.
Majd akkor jött a SZOCPOL. Így lett egy 57nm - es lakásunk. Albérletben, két gyermekkel voltunk.
Tisztelem, a hozzáállásod. Ne add fel. Hidd el előbb utóbb, sikerülni fog
33-as: Dehogyis, penészgátlás, minden volt szakemberrel.
Leginkább úgy írhatnám le, hogy párom újítja fel a saját pénzéből, én meg a bútorokat, szőnyeget, falfestéket és az esztétikai bútorokat vettem. Elnézést, ha nem voltam egyértelmű, de friss volt az élmény mikor írtam a legelső soraimat és teljesen magam alatt voltam.
37-es: Köszi szépen, aranyos vagy! :)
Tudjátok, nekünk sem jó így. Sok mindent próbáltunk már átrágni, átbeszélni. Volt úgy, hogy azt mondtam hogy én ezt nem akarom tovább, elegem van, de nagyon szeretjük egymást, még soha ilyen partnerem nem volt. De ezeket a dolgokat mint csöveket kicserélni, ablakokat stb. elengedhetetlen még akkor is ha albérletben élnénk. Jelen esetben nem tudunk elmenni, nem és kész. Erre nincs lehetőség.
Kérdező, a kommentelőkkel kapcsolatban annyit jegyeznék meg, hogy teljesen mindegy, mit csinálsz, a frusztráltak kritizálni fognak. Ha szép nagy saját házad van, azért, ha kis lyukban laksz, azért. Én 35 éves koromra, egy nagy összeomlás után (válás) elértem, hogy a párommal közösen, Magarország egyik legdrágább részén, városközponthoz közel, vehessünk hitel nélkül egy kis kétszobás lakást, és gyereket tervezünk. Na, ne félj, egyből rám repültek az okosok. Hogy két embernek is kevés 51 négyzetméter, hát még gyerekkel! Csak 2 szoba van! Kell babaszoba! Majd meglátom, nem lesz ez így jó! Hogy fogunk házaséletet élni (komolyan, ilyen megjegyzést is kaptam...)! Amikor nem bírom, és megkérdezem, hogy akkor mit kellett volna tennem, még 10 évig spórolni (akkor meg jönne, hogy mit akarok ilyen öregen szülni), vagy eladósítani magunkat, vagy nem létező gyerekre állami támogatásokat felvenni, hogy aztán majd meddő legyek a stressztől, akkor jön, hogy az mindegy, házat kell venni! És senkit nem érdekel, hogy például mi azért szeretnénk a városban élni, mert nem szeretnénk autót fenntartani. Ezért aztán felesleges magyarázkodni, már csak legyintek.
Megértem a nehéz helyzetedet, a család többi részének más az igényszintje, nem értenek benneteket. Ha nincs most jobb lehetőség, és ezt szeretnétek élhetővé alakítani. Mégis valószínűleg az a hosszú távú megoldás, ha elkezdtek nézelődni másfelé. Rövid távon semmi mást nem tudsz tenni, mint hogy kiállsz magatokért. Ha a kisbaba egészségével érvelsz, azt hogy fogadják?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!