Ki milyen kapcsolatban áll a párjuk rokonaival, családjával, ismerőseivel? Ha rosszban vagytok a párotok rokonaival, akkor az miért van?

Após alkesz volt, már meghalt.

Anyós tenyeres-talpas maradi parasztasszony.

Elviselem évi 3-4 alkalommal. De ennyi.

A rokonai normálisak. Tanult, finom emberek, mintha közük nem lenne anyóshoz. Őket bírom.

Párom szülei aranyosak, csak az a szokásuk idegesítő, hogy rendszerint a családi összejövetelek a "falu népinek" a kibeszéléséről szólnak, és se vége se hossza, hogy ki milyen idióta, persze rajtuk kívül, ők az egyetlen normális család. De éppen elviselem hétvégenként, amikor lent vagyunk, és az se izgat különösebben, hogy így két értelmes szót nem beszélek velük, merthogy én ott nem ismerek senkit. Megkajálunk, ott alszunk, láttak minket, aztán már jövünk is haza.

De a párom se panaszkodhat, nálam a szülő meg elég fanatikusan politizál állandóan, de párom is elég türelmes alkat. :)

Párom rokonaival, apukájával jóban vagyok, az anyukájától isten óvjon mindenkit.

A párom és a szüleim kölcsönösen szeretik egymást.

Mert ők így akarták!

Ha az elején nem osztogatnak amikor még nem is ismertek, nem lett volna baj. Aztán az sem lett volna baj, ha nem én lennék a hibás mindig ha konfliktusba kerülök náluk , mert nyilván csak én vagyok mindenért felelős - szerintük. Főképp én voltam az ellenség aki el akarta szedni a fiú gyermeket az anyjától. Bevett szokás volt (emiatt is) közben az érzelmi zsarolás, amit csak a kívülálló lát, ha belelát a dolgokba. Én láttam és nem tetszett.

Nem értem miért kellett elrontaniuk az elején a kapcsolatot ami kialakulhatott volna jól, nem úgy ahogy. Hanem lehettünk volna őszintén jóban! De most az a helyzet, hogy kívülről úgy tűnik minden nagyon fain. Kár, hogy ez nem igaz. Náluk nem lehet az ember őszinte. Ha az merek lenni - ami például valami hibára világít rá, vállalnom kell azt, hogy kapok a pofámra. Ők sosem mondják el egymásnak egymásról a bajukat! Náluk mindig minden a "legtökéletesebb".

Én sosem birtam ezt a színészi, művészi előadást a tökéletes családról, miközben nagy problémák vannak. Mire jó ez? Ha egyszer őszintén elmondanák egymásnak mi van, vége lenne a családnak - szerintük. Mert akkor vége mindennek, vége a vérségi kapcsolatnak.

Mi sem vagyunk tökéletesek, de ilyen fogadtatásban és olyan dolgokban az én párom nem részesült az én családomtól.

Semmi érdekem nem volt, hogy én rosszba akarjak velük, bárkivel lenni a családjából. De mindig olyan kritikusan néztek rám. Folyton az az érzésem, hogy méregettek, hogy vajon megfelelő leszek e. De hát olyan nem teremtetett a világon mondjuk szerintem aki a páromnak jó lenne szerintük. Rám akarták erőltetni a régi párkapcsolati szokást (miszerint nekem cseléd módra ki kell szolgálnom az "uramat" - annak ellenére, hogy nem vagyok eltartott), ami nem tetszett. Amikor ilyen szinten bele akarnak avatkozni, abból jó nem sülhet ki. Egy ideig rajtam volt a megfelelési kényszer, de ilyen dolgokba nem szólhat senki bele. Most már nem akarok megfelelni.

A párom szüleivel jó a kapcsolatom. Mindketten a városban laknak, külön. Anyóshoz kb kéthetente járok kávézni. Ő egy kicsit aggódott, mert 10 évvel fiatalabb vagyok a páromnál, de igyekezett elfogadni és végül tényleg egész jóban lettünk.

Após fura alak, vele ritkább a kapcsolattartás, de vele sincs komolyabb gond.

Az unokatestvérekkel, nagynénikkel, bácsikkal mégritkábban találkozunk, úgy évente 2-3 alkalommal egy vacsora vagy ebéd erejéig. Annyi elég is belőlük :-)

Párom is jól kijön az én szüleimmel. Havonta egyszer-kétszer találkoznak.

Nagy családi ebédekre (nagyszülők, távolabbi rokonok) egyedül szoktam menni, de találkozott már velük is pár percre.

Sosem volt veszekedés. Viszont nem kötelezzük egymást a családi összejövetelekre. Ha elráncigálnám, vagy ő engem, talán lenne egy kissebb vita. A családom férfitagjai elég makacsan kiállnak a saját igazuk mellett és a párom is.

Párom apja alkoholista, 6 év alatt mióta együtt vagyok a barátommal józanul nem láttam. Anyjával eddig elvoltam,most semleges egyéb okok miatt. Nővére van,annak egy kamasz lánya és egy élettársa. Semmilyen kaapcsolatom nincs velük, elejétől kezdve.

Többi rokonát évente max 2x látom

Nekünk érdekes volt a "bemutatás" . Barátoméknál voltam (hivatalosan nem voltunk együtt még, csak barátkoztunk stb) és elmentem hozzá este filmet nézni az anyjq meg rá pár órájára belépet a szobájá, akkor sejteni lehetett részükről h lehet nem csak egy barát vagyok,lehet lesz belőle komolyabb (és lett is :) )Első csaj voltam. Apjának meg nem kellett bemutatni :D

Illetve látásból ismertem a szüleit,egy helyen lakunk 10 percre egymástól.