Normàlis, hogy ezért rosszul érzem magam?

Èn is minél elöbb letettem a jogsit.

Ha olyan iskolába járt ahol ugyan az a technikum mint a te végzetséged akkor miért ne? Azért utánoznak téged mert te vagy az idösebb és te csinálod meg elöször.

Miért zavar téged, inkább legyél büszke rá, hogy az amit te csinálsz az másnak is tetszik.

Elhiszem hogy idegesítő, de ne törődj velük. Ne mesélj magadról semmit. Ennyi... mondj is kicsit, meg ne is.

Ne érezd magad jelentéktelennek a jogsi miatt, inkább legyen meg lassan, mint gyorsan!

Sokakat zavar, ha valaki hasonló korabeli utánoz...

Pedig csak meg kellene érteni, hogy mi van a jelenség mögött. Én a gyerekeimnél értettem meg ezt a jelenséget.

A kicsi lány folyton utánozta a nagyot, ha matricát rakott a nagy a falra, akkor ő is, azt akarta, ha kiment a kertbe napozni, akkor ő is azt csinálta, ha táborba ment, akkor ő is akart... A nagyot ez mérhetetlenül idegesítette, zavarta, hogy a kicsi ilyen. Aztán a nagylány elköltözött tőlünk, ritkán jár haza és a kicsinek nem ír, nem telefonál. Nekem meg a szívem szakad meg, mert most látom csak, hogy azért csinálta ezt, mert rajongásig szereti a nagyot, ő volt a példaképe, a szemében ő volt az isten, aki bármit csinál az helyes és egyszerűen csak olyan akart lenni mint ő. De most csalódott benne, teljesen összetört, hónapok óta maga alatt van, hogy a nagy nem akar vele kapcsolatban maradni és már azt mondogatja nyíltan is, hogy ő aztán egyáltalán nem lesz olyan, mint a nagy... A szeretete összeomlott, csalódássá és keserűséggé vált. Most azon dolgozunk, hogy ez ne váljon gyűlöletté. A kapcsolatuk már most tönkre ment annyira, hogy nem hiszem, hogy helyre lehet valaha hozni.

Én azt tanácsolom, nézd ebből a szempontból a dolgot. Ha az unokatestvéred azt akarja csinálni, amit te, légy büszke magadra, hogy követendő példának látnak. Ha tudsz, inkább segíts neki. Amúgy majd "kinövi" ezt a dolgot, ahogy kilép az életbe és egyre többet fog látni. Addigis légy hozzá türelmes. Ne okozz neki ilyen csalódást.