Anyám állandóan "unokázza" a gyerekeimet. Nagy ügy?

Tényleg az egész ország diszlexiás?!?

Azért nem olyan bonyolult a szitu. Nem akadtam ki, nem tragédia, nem csinálok belőle problémát. KICSI mértékben zavar, hogy miért nem úgy hívja őket ahogy pl mi.

Itt meg azért hivatkoztam gyerekeimként rájuk, mert gondolom ti nem ismeritek őket. És itt most ez a szerepük. Viszont egy ügyes bukfenc utáni dicséret nem az ő unokáját dicséri hanem a személyt magát.

Félrement a dolog, az emberek 90% értelmileg képtelen felfogni amit írok a maradék meg nem veszi a fáradtságok.

Az meg eleve furcsa hozzáállás, hogy kussoljak, mert lehetne rosszabb. Kössz, tudom.

Eleve úgy kezdtem, hogy nem nagy ügy és tudom, hogy vannak ezerszer nagyobbak. Na pá.

#23: Ön is csak megerősíti a korábbi állításaimat. Csak érdeklődtem a köz véleményéről mivel én is tudom, hogy ez nem nagy probléma és igazán nem szeretnék ebből kellemetlen helyzetet. Szerintem kb 2 ember volt aki egyáltalán megértette a szituációt. Ön nincs közte. Nem akarok utálkozni, lázítani, semmi... Ki mondta, hogy azt várom, hogy bárki anyám ellen legyen. Akivel amúgy jól megvagyunk.

Nem tudom van-e értelme koptatni a billentyűzetet. Az lett volna a kérdésem, hogy más szerint is furcsa-e, hogy szinte mindig unokáiként hivatkozik. Ez mostani szitu sem baj.

Az meg főleg nem lenne ha kimondja az a szót hogy unoka. Olyan jó lenne ha az emberek értenék egymás és nem csak a szélsőségekben gondolkodás menne.

#24: Szóval tök más szituáció. Itt pl egy szép bunfenc most történik és mi ott vagyunk és nézzük és mondja nekünk, hogy "de ügyes az unokám". De hangsúlyoznám, hogy ez nem nagy probléma, csak furcsa, hogy szinte soha nem nevezi úgy ahogy mi.

Tényleg befejeztem. Már szülői mivoltomban sértegetnek, nem hiányzik.