Ti, akik megszakítottátok közeli rokonotokkal a kapcsolatot, nem féltek attól, hogyha meghal, bánni fogjátok?

Kedves 6-os!

A hozzászólásod mellőz minden logikus és ésszerű gondolkodást, s emellett burkoltan elítél minden olyan embert, aki a szóban forgó szituációt megélte életében. Ez a szegénységi bizonyítvány.

Egy kapcsolat megszakításhoz nagyon sok dolognak közre kell játszania. És nem csak eme témakör kérdései, válaszai mutatják, hanem személyes tapasztalataim is, hogy nagyon sokszor sajnos jogosan történnek a családi kapcsolatok megszakadása. Az egy dolog, hogy az emberek hogyan viselkednek egymással. De az, hogy a rokonukkal miket képesek megtenni az emberek, az már döbbenet.

Mindenki szabad embernek születik, s joga van úgy élni, ahogyan akar. Persze ahogyan anyagi és egyéb körülményei engedik. Inkább legyen az ember egyedül, mint egy rossz kapcsolatban.

Én apámmal szakítottam meg a kapcsolatot idestova két éve. Nem bántam meg, mert gyerekként ivott, és sokszor megvert. Felnőttként nem mertem itthonról elköltözni, mert attól féltem agyonveri anyámat egyszer. Nem egyszer én álltam közéjük, és ezért nem lett verés a vita vége.

És nem tudom őt elfogadni ilyennek. Mert senkinek nincs joga a másikat fizikailag bántalmazni, mert ő idegileg gyenge, és uralkodni akart másokon.