Nektek milyen a kapcsolatotok a keresztszüleitekkel?
Sok helyen látom, hogy az aktuális legjobb baràtot/barátnőt kérik fel a baba keresztszüleinek, akikkel néhány év múlva összevesznek/megszakad a kapcsolat, a gyereket meg nem látogatják onnantól kezdve.
Nekem a keresztszüleim innen 200 km-re laknak. Sosem volt szoros velük a kapcsolat emiatt. Míg kicsik voltunk (tesóm és én) addig jártunk hozzájuk nyaralni, a gyerekük ugyanolyan korú mint mi. Talán ennyi tartott össze minket. Mióta középiskolába kerültem, évente egyszer látjuk egymást. Régebben felhívtak a szülinapomon, névnapomon, de egy ideje már ekkor sem keresnek. Ha beszélünk is telefonon, mindig csak piszkálódnak, hogy miért nincs éppen kapcsolatom, miért csak ennyi a fizetésem stb. Kicsit bánt, hogy így alakult a helyzet.
Nektek milyen a kapcsolatotok a keresztszüleitekkel?
N
Nem tartom velük a kapcsolatot mivel ők keseru vallás károsult emberek. Én meg ateista elég régóta és mert lekváztak mert két év után mereszeltem szerintük osszefekudni a párommal r ngyo módon aki azóta a férjem de miután össze házasodtunk se álltak le,akkor meg megtiltották h szeretkezünk ha nem a gyerekért tesszük, mert a pokol ra jutunk a kölykeink is oda jutnak majd,mikor közöltem h meddö vagyok nem lesznek, ne is szexeljünk ,erre ők h hiba volt elvennem a férjem egy tisztességes nőtől én selejt vagyok nem lett volna szabad hozzá mennem meg is dögölhetnék semmi hasznom Isten szemében,a a férjem szájba végta a kereszt apám és kivágtuk az életünkből őket.. Jol tettük. Ez az egész keresztszülőség egy keresztény képmutatás mint maga az egesz vallás,a legundorítóbb népség saját bőrömön tapasztaltam..
36N
Rossz làtni, hogy ilyen sok embernél hasonló (vagy még rosszabb) a helyzet mint nálam.
Én sem nagyon értem ezt a keresztelős dolgot. A családunk nem is vallásos. Nem jártunk/járunk templomba. (Bár ez lehet szégyen)
Most már én is úgy vagyok vele, ha nem kíváncsiak rám, nem fogom én sem keresni őket. Ha hìvnak, akkor is érződik, hogy kényszerből teszik, okoskodnak egy sort és ennyi volt a beszélgetés. Sosem őszintén érdeklődnek. Sosem segítettek semmiben egy ötlettel sem, csak a kioktatást kaptam,hogy a szüleim meg én is mindenben rosszul döntünk...
Nagynénéném és a férje.
Már meghaltak.
Gyakran találkoztunk egy-egy beszélgetés erejéig egész kicsikoromtól a halálukig, igazi közös program (tevékenység) csak pár alkalommal volt gyerekkoromban, amikor néhányszor megkértek, vigyázzanak rám - ezek szép emlékek, lehetett volna belőle több is.
De sosem éreztem őket többnek, mint nagynéni és "nagybácsi", a keresztszülőség semmi pluszt vagy mást nem jelentett. (Hiszünk Istenben, mi nem gyakoroljuk a vallást, ők gyakorolták, szóval nem külsőségek miatt volt keresztelő.)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!