Én érzem rosszul, és nekem kellene békülnöm?

Egyenlőre a második albérletben lakom a legkisebb lányommal,hét éve,kilátás nincs saját otthonra.Apukám felajánlotta-ami nagy szó nála-ad hét milliót,kölcsönnel kiegészítve lehetne lépni,ha drága mamám beleegyezett volna, hogy a házát megterheljék. De nem.Harmadszorra már nem tudom kérni, képtelen vagyok szóba állni vele azóta.Az volt az indoka, hogy neki fontos a biztonság, és majd csak történik valami...( mert nekem nem jár a biztonság?és mi történik,csoda??)Öt éve heti 6 napot, napi kilenc órát robotolok,( szeretem a munkám)három órát vezetek, szabadság nélkül, egy pihenőnap stb,hogy fenn tudjam tartani ezt a színvonalat, és büszkén élünk a gyerkőccel,mert szuper vagyok, de ilyen lehetőségem most lett volna, mert ez az összeg egy lekötött pénz, ami így újra le lett kötve,- atyám pénze.Mellesleg egyre inkább úgy érzem, édesanyám soha nem törődött velem eléggé,az aktuális férj fontosabb volt,-most is-még ha engem terrorizált is, társfüggő,gyáva, és most már önzőnek is látom...és még sorolhatnám.Kinek van igaza..?