Most tényleg én lennék a burzsuj/haszonleső/lusta a családban?
Kicsi a család, próbálom felvázolni. Vagyok én (32/N), a nővérem (33/N egy kisgyerekkel, akit egyedül nevel), apa és anya (61, 60) és egy nagynéni (60), aki anyum ikernővére. Nagyszülők meghaltak.
Nagynéném egyedül él, nincs férje, nincs gyereke. Sosem költ semmi feleslegesre, minden forintot megszámol. Két ingatlan van a nevén, egy lakás és egy vidéki ház, valamint a néhai nagyszülők lakása fele-fele arányban anyummal. Anyutól tudom, hogy néha említ ilyet, hogy "úgyis a lányok örökölnek majd mindent" - ez ugye én meg a nővérem vagyunk. Rajtunk kívül nincs más közeli rokona.
Anyumék ugye hatvanasok, tisztes, dolgozó emberek. Ők is örököltek (pontosabban apám) annak idején egy családi házat, egy kisebb darab földet vidéken stb.
A lényeg: én jelenleg anyum (és természetesen nagynéném) néhai szüleinek lakásában lakom, de nagynéném gyakran célozgat, hogy gyűjtök-e, akarok-e saját lakást venni, miből fogok megélni, mikor fogom már "valamire vinni".
10 éve dolgozom, fenntartom magam, és igaz, hogy saját lakásra nem kell(ett) gyűjtenem vagy albérletbe kényszerülni, aminek nagyon örülök, de ettől akkor sz*r ember lennék? Ingyenélő/haszonleső/lusta lennék, amiért nem érzem fontosnak, hogy nyissak egy lakástakarékot és gyűjtsek rá, szűkölködjem, számoljak meg minden forintot? 5 ingatlan és egy kisebb darab föld lesz az örökségünk a nővéremmel, illetve az unokaöcsémmel (bár azt pontosan nem tudom, unokaöcsi milyen jogviszonyban lesz ebben az esetben, ha - remélhetőleg jó sokára - oda kerülünk).
És mindezek mellett nagynéném szerint gyűjtögetnem kellene... csak tudnám, hogy mire? Anyum mindig azt mondja, ha a nővére egyszer úgy dönt, el akarná adni a néhai nagyszülők lakását, eladnák, és a rá eső részből venne nekem egy kisebbet. Hitelt nem kellene felvennünk.
Tévedés ne essék, nem élek nagy lábon. Nem költekezem, évek óta nem voltam sehol nyaralni, nincsenek márkás, több tízezres ruháim. Dolgozom, éldegélek, a számlámon általában egy bizonyos összes körül ingadozik a pénz. Nem fogy, de nem is gyűlik. Egy fizetésből ezt tudom prezentálni. Gyerekem amúgy nincs, és lehet, betegségek miatt nem is lehet.
Szóval mindezek fényében mit gondoltok? Tényleg gyűjtögetnem kellene vagy nem bűn, hogy élvezem a szerencsés helyzetet, amiben vagyok?
utolsó: miért mondott volna hülyeséget?:D teljesen igaza van.
nem kell emiatt hisztizni mint egy taknyos..ez van örüljetek neki.
Ne magyarázz már 30-as, te nevetteted ki magad!
Nagyon jól emlékszem, hogy a szüleim ledolgozták a maguk 8 óráját, és kész, nem kellett menniük másodállásba, mint nekem, amíg Mo.-on laktam, hogy megéljenek.
És ők két gyerekkel is meg tudtak élni!! 8 órás egyszerű munkából. Kaptak lakótelepi lakást is! Ha fizettek is érte, nem kerülhetett olyan sokba, hiszen nem güriztek érte! Csak napi 8 órás munkát végeztek, semmi többet. Mégis telt rá!
Régen és most is az volt és van, hogy aki vinni akarja valamire, annak güriznie kell.
(A 'valamit' nem egy panel másfél szobás kecóra értem. Azt most is lehet olcsón venni. Max. bevállalsz három gyereket és kapod a milliókat hozzá. )
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!