Hogy kell megértetni a rokonokkal, hogy nekem nem kell család?

#4

Elmész a fenébe...

Édesanyám 45 éves, intelligens nő.

Négy diplomával rendelkezik. (még az ELTE matematikusit elkezdte, de végül abbahagyta)

25+ éves munkatapasztalat.

Kormánytisztviselőként kap kb. 200 nettót kézhez, ebből nevelt/nevel engem 18 éve.

Azért nem váltott munkahelyet, mert 1. egyedülálló anya és addig nem keresett volna pénzt, 2. egészen 9-10 éves koromig ez egy viszonylag normális munkahelynek számított, élhető fizetéssel.

Volt rengeteg Cafeteria egy évben, mekibe jártunk, körbejártuk az országot, mert hihetetlenül sok kafit kapott.

Aztán ezt megvonták, a Szép Kártya évi 50 ezer forinttal szúrja ki a szemét! ÖTVEN EZER FORINT!!! A kb. 600-700k-hoz képest.

Fizetésemelést 2008 óta nem kapott, a fizetése értéke természetesen azóta csökken.

Úgy sakkozik a pénzzel, nagymamám sokszor úgy dug a kesztyűtartóba pénzt, pedig a nyáron ő is mínuszba jött ki...

Most pedig tönkrement a 12! éves mosógépünk! Az új biztos nem fog bírni ennyit.

A hűtőnk egy 21 éves Zanussi, egy új alaphangon 80 ezer (vagy több?), az még működik.

Képzelheted.

Nem panaszkodom, nem vagyunk szegények, saját lakásban élünk, és bőven van miért hálát adni, de így is sokat írtam.

kis szerencsével havi 200-ból is lehet családot fenntartani, de ehhez Édesanyámnak rengeteg áldás, szerencse és ész kellett.

Valószínűleg ha most lenne 27 évesen várandós velem, a nagymamám panellakásában élnénk, mert az albérlet a fizetésének legalább a felét elvinné, saját lakásról meg álmodni sem merne!

Az is lehet, hogy elbocsájtanák a várandóssága miatt. 2000-ben is félt ettől.

Ma Magyarországon gyermeket vállalni nagyon nagy kihívás, valószínű nehezebb, mint 18 évvel ezelőtt.

Állandóan kuporgatni kell, számolni, hitel/albérlet miatt aggódni; félni, hogy mikor romlik el egy háztartási eszköz, mert ha elromlik, elviszi a fél fizetést; olcsó kaját venni, ami egészségtelen; illetve az oktatás szörnyű állapotban van, tehát otthon a 8-12 óra munka után még órákat kell tanulni vele, ha akarod, hogy legyen belőle valaki.

Megértem, hogy miért mennek sokan külföldre.

Bocsánat az offért.

18F

#26

Kicsit talán elferdítettem a dolgokat.

Nem nélkülözünk, van autó/2 lakás/még vidéki telek is anyám tulajdonában, de a nyugati színvonalat bőven nem érjük el.

Egyáltalán nem panasz, sőt! Hálás vagyok, hogy nem kell albérletbe mennem.

De amit leírtam, az mind igaz.

22-es voltam.

Utolsó, ne borulj ki.

Aki a közszférában dolgozik, és soha nem vált jobb fizetésért, hanem ül ott, ahol 10 éve nem emeltek neki semmit, és csak vár, pedig csak 45 éves, az nem számíthat semmi jóra.

És ezt a legjobb indulattal mondom. A jobb lehetőséget soha nem hozzák sneki szájába, érte kell menni.

Igazad van.

Erről is írhatnék tonnányi szöveget, de nem akarom még jobban teleoffolni a kérdést.

(#22)