Kivül állónak érzem magam?

Nagyon szomorú vagyok. Ma rá kellett döbbenjek hogy a családomat abszolút nem érdekli hogy mi van velem. Apámat, anyámat már régen elengedtem. Unokatesóimmal, és nagynénikkel, nagybácsikkal tartottam a kapcsolatot, évente egyszer elmentem hozzájuk. Eddig totál megvettek hogy így család, úgy család, de a mostani hétvégén összetörtem teljesen. Elmentünk a családdal egy délutánra, évente egyszer engedhetjük meg magunknak, mivel 300kmre laknak, és annyira nem vették a fáradságot hogy egy asztalhoz üljünk enni. Mindenkihez egyesével el kellett mennünk, mert lusták voltak 2 utcányit sétálni hogy lássanak minket, pedig én 300 kmt vezettem miattuk oda, és másnap még 300at vissza. Most úgy tudatosult azis bennem hogy nekik csak az a fontos hgy meg mutassák hogy ők mennyire sokra vitték, állandóan abból állunk hogy nézzem meg mindenkinek a házát, persze szebbnél szebb házak, de sose ülnek le velem beszélgetni, csak a rongyrázás van. Tehát vagyok, én a férjem, és a kislányom..Mert én befejeztem, nincsenek felmenőim, többet nem látogatok meg senkit, és ennyi. Annyira csalódott vagyok.

Máshol is ennyire felszínesek a kapcsolatok a rokonokkal? Én ezt nem így képzeltem..

Kérdésem nincs csak jó kiírni magamból.

Köszönöm....