Titeket mivel tudnak a legjobban felidegesíteni a rokonaitok és a szüleitek? És ha van párotok, akkor az ő szülei és rokonai?

anyám: Fidesz istenítése, lelőni minden migránst, fúj demokrácia

apám: de jó lenne már egy unoka (nem lesz)

A színészkedéssel a rokonok.

A szülők meg azzal, hogy állandóan negativak és lehúznak engem is, na meg mindenért engem hibáztatnak.

Ja és megbánták h megszülettem.

A párom anyjáról és húgáról inkább nem beszélek, a többiekkel nincs gond

Anyám azzal tud az őrületbe kergetni, hogy süket (mármint nem szó szerint, de elég rossz a hallása) és mindig, mikor mondok valamit, visszakérdez, hogy miii??? És meg kell ismételnem vagy 8-szor ugyanazt egymást után, a végén már üvöltve, szótagonként mondom el neki a mondatot, erre elkezd magyarázni, hogy most mit ordibálok, mint egy idegbeteg? :"D

Valamint a másik idegesítő dolga, hogy mindig kérdezget, azt hiszi, magamtól nem vagyok képes önálló döntéseket hozni. Pl. érettségin ő is ment segíteni és rólam tudni kell, hogy nagyon durván izgulós vagyok és a szóbeli napján egy falatot nem bírtam legyűrni a torkomon, mert annyira görcsölt a hasam az idegtől, hányingerem volt még a kaják látványától is. És szerettem volna pár tételt átnézni, mielőtt behívnak, de nem tudtam odafigyelni, mert anyám ott veszekedett velem, hogy egyek már és már sokadjára mondtam neki (persze kiabálva, mert nagyon felidegelt, meg ugye alapból stresszes voltam), hogy nem tudok enni, hagyjon már békén, meg más szülők is mondták neki, hogy ha nem vagyok éhes, ne nyaggasson már, de csak nem hagyta abba...

Vagy mondjuk most szakmát tanulok és elég össze-vissza órarendünk van, van, hogy 0. órára kell bemennünk, máskor esti óráink vannak, szóval mikor hogy. De amúgy minden este, mikor lefekszek, az az első dolgom, hogy beállítom az ébresztőt és egy kezemen meg tudom számolni, hányszor aludtam el eddigi életem során (kb 2 alkalommal). Mégis anyám minden nap megkérdezi, hogy másnap mikorra megyek? Pedig még a rohadt órarendemet is kinyomtattam neki, hogy tudja, melyik nap hogy megyek és még a hűtőre is felraktam mágnesekkel, erre leszedte, mert hogy ha valaki jön hozzánk, mit fog gondolni, hogy ilyen papírokat ragasztunk a hűtőszekrényre...Na és pl. tegnap is 4. órára kellett mennem, elég lett volna fél 9-kor felkelnem, erre valamikor 7:30 körül FELHÍVOTT telefonon, mert lusta volt feljönni a szobámba és elkezdett nekem magyarázni a telefonba, hogy nem aludtam el? Mikorra kell mennem? Mikor indulok? És mikor jövök haza? Én meg még félálomban azt se tudtam, miről van szó, meg hogy mikor kell elindulnom meg mikorra kell beérnem, úgyhogy annyit mondtam neki idegesen a telefonba (amiért felkeltett), hogy majd én tudom, hagyjon már békén. Erre hallottam, ahogy ott duruzsol, hogy idegbeteg vagyok...

Szóval igen, anyám elég sok mindennel fel tud b4szni.

Rajta kívül még egy rokonom van, aki néha kicsit idegesít, aki történetesen a nővérem. Ő azzal, hogy mindenféle idióta internetes versenyre benevezi a gyerekeit, ahol képeket kell feltölteni a gyerekeidről és aki a legtöbb lájkot/szívecskét/akármicsodácskát kapja, az nyer valami hülyeséget...Na és kb. naponta kap tőle a család minden tagja ilyen üzeneteket, hogy szavazzunk már a gyerekeire és ha nem szavazunk, elkezd pampogni, hogy még ennyit se vagyunk képesek megtenni, pedig nekik szükségük lenne arra a napocskás kispárnára vagy hasonló marhaságra, amit nyerni lehet :D

Csak hogy valami kevésbé szörnyű példát is mondjak: a tuszkolás. Kaja tuszkolás. :D

Főleg vendégségben, meg pároméknál jellemző, de nálunk is van pár ilyen családtag...

"Most sütöttem rántott húst, eszel? De biztos? De egyél, na, csak egy pár szeletet! Most ettél? Nem baj, ez még belefér. Nem szereted? Dehogynem, csak kóstold meg. Én finomra csinálom. Na, itt van, gyere ülj le, egyél egy kicsit, ha nem ízlik, meghagyod (persze senki nem hagyja meg, udvariasságból...)."

"Ma van Pistike szülinapja, hoztunk tortát, meg négyféle sütit csináltam, gyere egyél! Diétázol? Hülyeség, ilyenkor belefér! Epegörcsöd van? Nem baj, ettől a finomtól elmúlik! Nem eszel tejterméket? Jaj dehogynem, ez csak bolti tejszínhab! Na, tessék, csak 4 szeletet szedtem, ennyit simán meg tudsz enni! Kóstold meg mindegyiket, különben megsértődök! Fogyózol? Ne beszélj már hülyeségeket."

... és így tovább ... teljesen mindegy, hogy éhes vagyok e, hogy szeretem e, hogy jól vagyok e, minden mindegy, csak zabáljak zabáljak, ami nekem kimondottan kínos, mert még a saját rokonaim előtt sem szeretek enni, mások előtt pedig kifejezetten kellemetlenül érzem magam, ráadásul én az a fajta vagyok, aki csak akkor eszik jóízűen, ha tényleg éhes, nem szívesen ülök le nasizgatni meg háromszor ebédelni.

Ráadásul nagyon sok tipikus magyar ételt meg süteményt nem szeretek, kóstoltam, de egyszerűen nem, és baromi rossz, mikor huszan körbeállnak, és vagy rommá cikiznek, hogy milyen válogatós vagyok, vagy pedig letuszkolom a kaját a torkomon, utána meg próbálok nem odahányni és mosolyogni...

Akármilyen kedvesen is tudják kínálni, amikor már rendszeresen ilyen helyzetbe hoznak, holott többségüknek már elmondtam, hogy mi ezzel a gondom, az eléggé el tudja venni a kedvemet a családi buliktól.

Okoskodás, kioktatás.

1000 km-ről IS képesek fél perc alatt felbxni :D

Anya: mindig mindent negatívan lát.

Ne menjek ide mert bajom lesz.

Ne aludjak ott (páromék, gyerekkori barátnő) mert zavarok, útban vagyok.

Ne költsek xy dologra mert akkor nem marad pénz másra (de, marad, nem az utolsó forintjaimat szoktam költeni, meg amúgy is, túlvilágra nem vihetem a sok spórolt pénzt).

Ne beszélgessek idegenekkel mert ki tudja mit akarnak (akkor hogy kéne új embereket megismernem? Pesten élek, ránézésre megmondom kivel nem kell szóba állni, na de a többiek?!).

Nehogy jogsim legyem mert ott fogok az úton meghalni (ez nyilván akkor is bekovetkezhet ha nem én vezetek).

Ne menjek szép ruhában a városba mert majd rám szállnak.

Szörnyű, ha valaminek van 9 jó és 1 rossz végkimenetele, a rosszra gondol egyből. Legnyugodtabb akkor lenne ha ki se lépnék a házból.

Nagynéném, anya nővére:

Képtelen felfogni hogy laktózérzékeny vagyok. Nagy lakomát rendez aztán max a sültkrumplit tudom enni magában ha az épp van. Mikor mi viszünk mentes terméket hogy tudjak velük enni, rendszeresen megeszi előlem, mért kíváncsi az izére.

Családom:

Laktózos kaja, mentes nincs.

"Naaa csak egy falatot egyél"

"Csak kóstold meg legalább " - na ez instant agyfsz. Mit kóstolgassak rajta? Tudom milyen íze van és tudom hogy rosszul leszek tőle, nem finnyáskodásból nem eszem.

Párom anyja:

Igazából bármiből képes olyat kihozni hogy bántó legyen. Legutóbb azt kaptam meg, hogy kész mázli, hogy nem olyan vagyok mint párom exe, aki folyton odafigyelt az alakjára; ezért engem jobban szeret.

Mondta ezt egy volt evészavarosnak (oke ezt nem tudta), úgy hogy másfél éve napi szinten sportolok és lehetőség szerint clean eat étrenden vagyok.

Vagy pl egy ruhára mondtam, hogy szép. Startból rákontráz, nekem is éppen jól állhatna de xy-nak (random nőrokonuk) sokkal jobban állna, mert ő szép, vékony, és magas is egyszerre. (Én 158 cm, 55kg-izom is van, husi is van, de eddig mindenki kifejezetten szépnek mondott de oke).

Ennyi, de ez bőven elég, azt hiszem. Aztán csodálkozik mindenki, hogy a havi 1 látogatás a max amit ki tudnak belőlünk sajtolni..