Végrendelet nélküli végakaratot akkor is teljesítenél, ha nem egyezik minden pont?

Mindenképp segítenék a lánynak, nem lakással, nem vagy köteles, hiszen nem tartja veled a kapcsolatot.

Lehet, anyja hatására sem meri, akarja, hogy kapcsolatban legyetek. Felhívnám, közölném, számíthat rám, anyagilag is.

Nehéz helyzetben van, lehet, nem mer kérni,közeledni.

Tedd meg Te az első lépést.

Ha jól értem a lánnyal jóban voltál, a volt férjed azt szerette volna, hogyha megmarad a kapcsolat akkor kapja meg a lakást és a pénzt, viszont a kapcsolat nem annyira maradt meg, de sajnálod a lányt.

Akkor adj, amennyit jónak látsz. Pl csak a lakást / csak a pénzt, vagy ennek-annak egy-egy részét. Amennyit te korrektnek érzel.

Ha esetleg olyan helyen van a lakás, akkor ajánldfel, hogy ott lakhat ingyen. AZ is nagy segítség. És ha esetleg a rezsivel néha elmaradna, akkor a megtakarításból tudnád rendezni.

Lehet, hogy a család beszélte tele a fejét, vagy csak furcsán érezte volna magát, hogy a rokona meghalt, és így is összejárjon veled. De ha teszel felé egy lépést, lehet válaszol, és újra jóban lehettek.

Elvileg a szóbeli végakaratot is tiszteletben kell(ene) tartani.

A (második) férjed úgy rendelkezett elötted, hogy HA a lánnyal megmarad a jó kapcsolatotok és jobb ember lesz, mint az anyja, AKKOR 25 évesen kapja meg azt, amit hátrahagyott.

Mivel ezek a feltételek közül az elsö nem teljesült, ezért nem lennél köteles megtenni ezt.

Viszont arról nem írsz - feltételezhetöen nem tudod -, hogy a lány milyen jellemre nézve, mert ha egyébként becsületes, nem haszonlesö valaki, akkor félig-meddig jogos lenne odaadni neki az örökséget.

Én a helyedben a pénzt odaadnám neki azzal a megjegyzéssel, hogy ez a párod akarata volt, és ugyan csak 25 évesen kellene megkapnia, de mivel tudod, hogy nehéz helyzetben van, ezért már most odaadod neki (a lakást nem említeném).

Ezzel eléred azt, hogy legalább is elgondolkodik azon, hogy mennyire igaz az, amit az anyja mond neki rólad, és ezáltal kiderül, hogy milyen ember.

Ha felveszi veled a kapcsolatot és normálisan viselkedik veled, akkor ha meggyözödtél róla, hogy nem az anyja fajtája, akkor 25 évesen odaadnám a lakást is, ha viszont csalódást okoz továbbra is, akkor a gyerekeknek megtartanám.

Szerintem így lenne a volt férjed elképzeléséhez legközelebb a megoldás.

Én segíteném a lányt, de nem adnék neki oda mindent.

Ha épp nincs albérlő - vagy lejár a jelenlegi szerződés - felajánlanám, hogy költözzön oda, mert a férjed is ezt akarta volna. Nem kérnék albérleti díjat. Lakjon ott egy-két évet, amíg lábra nem áll (ez nyilván igény szerint hosszabbítható, de nem kell előre örök életet ígérni).

Ha arról van szó, hogy szűkén van anyagilag, segítenék neki, akár a babakelengye bevásárlásában, akár egy nagyobb összeggel, hogy ő költhesse el, de NEM a teljes megtakarítással.

Ha egyszer talál egy értelmes férfit, segítenék az esküvőben is, akár a továbblépésben. Vagy mondjuk, ha egyszer úgy dönt, hogy szereti azt a lakást és megvenné tőled, akkor az időközben kialakult viszonytól függően odaajándékoznám vagy kedvezményesen adnám el.

Ám így, hogy nem jó a viszonyt, telebeszélték a fejét, nem adnám oda, amit neki szántak - hiszen az előírások nem teljesültek, a férjed is nagyon jól tudta, hogy milyen a család, nem véletlenül szabta meg azt, amit.

A fentiekkel kapcsolatban is nagyon vigyázz, hogy ne pénzcsapnak használjon a kislány. Ez mind csak attól függ, hogy ő milyen irányba változott. Ha a békejobb nyújtása és a lakhatás felajánlása után tudnánk egy jó viszonyt kialakítani, akkor idővel természetesen lehet jobban is támogatni.