Neked úgy érzed mindegy, h halálod után látogatják vagy nem a sirodat?

Ha meghalok, én hamvasztást akarok, utána meg hasonlóan az egyeshez eresszenek valahol szélbe (mondjuk valami vízparton) szóval igen nekem tényleg mindegy. Csak ne temessenek el sírba, a többi nem érdekel.

Ha emlékezni akarnak rám, anélkül is megtehetik, hogy sírva zárnának.

Anyukám hamvasztva volt, szétszórták a temetőben, így csak egy oszlophoz járnék ki, amin fenn van a neve egy csomó másikkal. Inkább itthon maradok, nézegetem a képeinket, megfőzöm a receptje alapján a kedvenc ételemet, vagy inkább elsétálok a kedvenc helyeinkre. Vagy csak elmegyek egy sima sétára, és arra gondolok, milyen szép ez a világ, és miatta láthatom.

Mikor kórházba került, nem mentem be hozzá. Egy hétig volt bent, eszméletlenül került be, és nem ébredt fel egyszer sem.

Mivel nem akarok gyerekeket, nem valószínű, hogy látogatja majd bárki is a síromat, de nem érdekel. Amíg itt vagyok, addig számít. Ha meg haldoklom... hát istenem. Mindig egyedül oldottam meg mindent, akkor is elleszek.

én hamvasztást kérek, aztán max egy urna, azzal nincs macera.

de az se zavarna, ha szétszórnának. akkor senkinek nem kell a síromat látogatnia, akár úgy is felfoghatják, hogy mivel szét lett szórva, akkor "mindenütt ott vagyok"

30 éves vagyok, de a férjem tudja hogy ha eljön az időm hamvasztàst és lemosàst szeretnék. Pont azért hogy ne kelljen a sírommal bajlódni senkinek. Még ok hogy a gyerekeim fizetnék a sírhelyem, talàn még az unokàim is. Na de az dédunokàk akik nem is ismertek.

.... Egyszerűbb, ha senkinek semmi gondja velem. Emlékezni otthon is lehet. Gyertyàt gyújtani otthon is lehet.

Halàlos betegként pedig ne üljön a nyakamon senki. Életben maradok attól hogy ott ül valaki és sír. Nem. Jobb lesz nekem attól hogy làtnak meghalni? Nem.

Valószínűleg nem lesz, aki látogassa a síromat, de ez az én szememben tényleg nem számít.

Haldoklót látogatni az más, ő még él, és szerintem igenis szüksége van az ápolásra is meg az érzelmi támaszra is. (Más kérdés, hogy igaza van annak, hogy a legtöbben tényleg egyedül halnak meg, ha látogatják őket, akkor is, de a tudat, hogy a szeretteik törődnek velük, szerintem sokat számít - már ha a tudatuknál vannak még.)