Benneteket nem zavarna kicsit az "ilyen fajta" segítség?

Átlagosan élünk a családommal, egy telken lakunk mamámmal és papámmal (ők külön házban).

A sógorom, és a nővérem viszonylag gyakran látogatnak ide, jó a kapcsolatunk velük, bár a sógorom kicsit lenéző, és nagyképű, de még épp csak annyira,hogy nem zavar.(egyébként mindenkivel ilyen)

Róluk a kérdés szempontjából annyit kell tudni,hogy gazdagok (pontosabban a sógorom)

Gyakran felajánlanak számukra már felesleges dolgokat, háztartási gépeket, néha bútorokat, és alkalmanként ruhákat.

A gesztus maga szép, viszont nekem az nem tetszik, hogy kis idő után feltűnt,hogy mindennek van valami hibája amit odaadnak.

Például egyszer adtak egy plazma tv-t, ami akkoriban még nem volt túl elterjedt, én gyerekként örültem is neki, de pixelhibás volt, ami a kezdeti örömömnél fel sem tűnt.Aztán tönkre is ment az egész rövid időn belül.

Vagy például papám szeret öltönyben járni, ha megy valahová.Mindig is ilyen volt.

A sógorom múltkor adott neki egy csomó öltönynadrágot,felsőt,inget teljes szetteket, közben ecsetelte,hogy ez 200 ezer forintos darab, azt majdnem 1 millióért vette, és hogy ezek mennyire jó, igényes darabok.

Jól is néztek ki, aztán megnéztük papámmal, és mindegyiken vagy szakadás, vagy valami beleégett folt/foltok voltak, vagy volt olyan is ami kicsit ki volt égetve (vasalóval)...

Azt gondolom,hogy nem kell ahhoz túl igényesnek lenni,hogy ilyet ne hordjon az ember...főleg papám aki katonatiszt volt, és a mai napig élére vasalva tárolja az ingeit, és maximális precizitás jellemzi minden tettét.

Összegezve mindezt, a sógorom idehordja a selejtes dolgaikat, és előadja,hogy mi mennyire drága volt, és ő milyen nagyvonalúan ingyen nekünk adja.

Ha valaminek nincs baja, azt meg semmi pénzért nem dobná ki, van például 20 éves melegszendvicssütőjük, de nem vesz újat, mert az még jó.

Sorolhatnám itt, hogy mik voltak még, de nem ez a lényeg...nekem ez tényleg olyan,hogy "legális szemétlerakónak" nézi a házunkat...ha durva is,hogy szemét amit ide hoz...mert van aki ezeknek is biztos örülne, de mi szerencsére nem nélkülözünk, nem vagyunk gazdagok,se szegények, bajba lennénk egy több százezres kiadás miatt, de ha úgy van bármikor eltudunk menni például egy színházba.

Ha valamire azt mondjuk,hogy nem kell akkor rögtön mondja a sógorom,hogy milyen butaság,hogy nem fogadjuk el, de mindegy akkor odaadja másnak. (de más ismerőse nincs akinek kell, lomtalanításkor láttam már a konténerben olyan dolgokat amiket korábban nekünk ajánlott fel)