Mivel lehet leállítani őket, hogy végre békén hagyjanak?
Sziasztok, 29 éves nő vagyok, barátom 35, 6 éve vagyunk együtt. Minden rendben, ugyanúgy szeretjuk egymást, mint az elején. Van saját lakásunk, jól kereső állásunk. És akkor most jönnek a rokonok, család. Egyszerűen nem tudnak leakadni a gyerek témáról és már az őrületbe kergetnek. Mindig jon a duma mamatol-papatol meg a többi rokontól, hogy mikor jön már a baba, anyáék is (de főleg a párom szülei) is rágják a fülünket, hogy hol van már az unoka stb? Egyszerűen nem képesek felfogni, hogy nem lesz semmilyen gyerek! Én nem akarok, soha nem is akartam, nem fér bele az életembe, egy picit sem vágyom rá. Párom dettó ugyanígy van ezzel szerencsére. A rokonoknak milliószor elmondtuk, hogy nem lesz, mert nem akarunk, nekünk más dolgok a fontosak az életben. Hát számukra ez teljesen érthetetlen. Nem bírják épp ésszel felfogni. Próbáltunk szépen, csúnyán, de semmi. Rendkívül unalmas minden találkozásnal ezt hallgatni. Egy időben kevesebbet mentünk rokonokhoz, összejövetelekre. De utána azon sértődtek meg. Szoktunk közös ebédre menni szülőkhöz, hol én szüleimhez, hol pároméhoz, persze mindig befut melle még egy-két rokon is és már meg is van a téma.
Az utóbbi beszélgetés azonban végképp kiverte nálam a biztosítékot. Beszélgetünk-beszélgetünk, párom húga terhes és emiatt még inkább napirenden van a téma. Ugye megint témánál voltunk, mikor ismét elmondtam, hogy nálunk nem lesz gyerek. Erre mamám benyögi, hogy ne beszéljek már butaságokat, amugyis simán becsúszhat és akkor majd meglátom, hogy mennyire jó dolog egy gyerek. Én csak pislogtam, kb lefagytam. Mondom most csak viccelsz ugye?! Először is rendesen vedekezunk, mindent megteszünk, hogy ne essék véletlen se teherbe, de nyilván nincs 100%-os védelem. Na de megmondtam, hogy marha kedves tőle, hogy tudja nem akarunk gyereket, de azért kedvesen azt kívánja, hatha becsúszik. Közöltem vele, hogy akkor sem fogom megtudni, hogy milyen "jó" egy gyerek, mert nem tartanám meg. Na erre kifakadtak, hogy micsoda, hogy mondhatok ilyet, milyen dolog ez stb stb. Még mi voltunk a szemetek. Alaposan leteremtettem őket, hogy az eg világon semmi beleszólásuk nincs ebbe és hagyjanak végre nekem. El is jöttünk onnan, azóta egyikre sem vagyok kiváncsi.
Volt még valaki hasonló helyzetben? Hogy ilyen erőszakosan akarjak mindenáron gyerekszulesre beszélni a rokonok? Iszonyatosan unalmas már, hogy bárhanyszor találkozunk, ez mindig szobajon. Mit tegyünk, hogy végre leszálljanak rólunk?
Mint az oviban: Utálom a spenótot:DDDD
Aztán kétpofára zabálja a tökmag:DDD
5-8 év és a gondolat behülyít téged-nőt.
Addig meg az ősöknek meg kell mondani, hogy meddők vagytok vagy férjuradnak "nem megy" a téma, ez van és fogadják el:D
Ami nem megy, azt nem erőltetik, de ami igen, azt igen;)
Erőseknek kell lennetek, MINDEN rokoni összejövetelre úgy menni, hogy amint megszólal valaki FELÁLLNI, köszönni, és ha a bokátokba csimpaszkodva fenyegetőznek meg zokognak is: ELJÖNNI. Mint a mesékben: ez az a bizonyos jó tanács, amit ha nem tart be szó szerint a főhős, akkor elbukta az egészet.
(És nem foglalkozni azzal, hogy 80 éves nagymama, vagy anyóspajtás-e a megbántott.)
#13: "5-8 év és a gondolat behülyít téged-nőt."
43 éve dünnyögik ezt nekem, barátosnémnak 61 éve - aztán egyikünknél sem lett behülyülés. Vannak tényleges önismerettel rendelkező nők is, úgyhogy ne magadból indulj ki....
Köszönöm szépen a normális válaszokat, igyekszem csökkenteni a találkozások számát is meg elengedni a fülem mellett, mikor ezt hajtogatják. Igen felnőtt vagyok és igen nem egyszer próbáltam már normálisan elmagyarázni, hogy hanyagoljuk a témát, azért mert... És felsoroltam értelmesen, kertem hogy értsék meg és ne zaklassanak folyton ezzel. De mind hiába, egy idő után meg persze, hogy már felhuznak és nem tudom vissza fogni magam.
Egyébként #13-mas nem lesz semmiféle behülyülés, épp ezt nem bírják ők sem felfogni. Tök mindegy hány év telik még el, ez egészen biztos nem fog változni 20 év múlva sem, ezt azért hadd tudjam én jobban. Úgyhogy nem fogom azzal "áltatni" őket, hogy majd-majd. Mert nem lesz majd!
Abszolőt normális, hogy vágynak unokára.
Az a nem normális, hogy ti nem akartok, de hát ez valóban a magánszféra, abszolút magánügy.
Az egyik baráti házaspárnak nincs, mert nem akartak. Most meg már, amikor soha nem lehet koruknál fogva sem, már sóvárognának, és azt mondják, hogy nem volt bölcs döntés, hogy csak önzően abszolút önmaguknak éltek, agyondolgozták magukat, mindenük megvan, és mégsem tudtak maradandót 'alkotni", például életet adni.
Aki pedig felemlegetni a témát, annak egyszer és mindenkorra jelentsd ki, hogy magánügy.
Ha mégis szóba hozza, ne válaszolj, kezdj másról beszélni, mintha meg sem hallottad volna. Majd leszoknak róla.
Lesz is unokájuk! Hisz a párom testvére nemsoká szül, én szüleim meg szerencsére nem piszkálnak olyan durván, mint a nagyszülők, többi rokonok! És különben is van még egy húgom, majd szül ő, ha szeretne, én csak azért nem fogok, mert ők unokazni akarnak! Akkor sem megoldás és jogos az állandó cs*eszegetes a gyerek témával kapcsolatban, ha egy darab unokájuk sem lenne!
Másrészt mi az, hogy az a nem normális, hogy mi nem akarunk??? Ez mégis miféle beállítottság? Csak az lehet normális, aki akar gyereket vagy én ezt nem értem! Köszönjük szépen teljesen normálisak vagyunk, mint ahogy az is teljesen normális, ha nem akarunk gyereket, mert nem vágyunk rá és masok a terveink!!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!