Jogos, hogy ezen meg vagyok sértődve?

A 8 éves unokaöcsém nyári táborba ment, ahol baleset érte, és mivel csúnyán beütötte a fejét ezért mentő vitte kórházba.(nem lett baja, csak megfigyelésre tartották bent)

Ezen a napon én éppen a nővéremnél voltam, amikor a hírt kapták.

60 km-es távolságban volt ez a tábor a lakóhelyüktől, persze rögtön autóba pattantunk, és mentünk.

Ijesztőbb volt telefonon, hogy a gyereket mentő vitte el, mert beütötte a fejét -mint a valóság-, de természetes,hogy ilyenkor minden szülő/hozzátartozó aggódik.

A sógorom alapvetően nagyon nyugodt ember, de érezhető volt,hogy akkor nagyon ideges, és feszült volt.

Viszont a telefonban elmondták,hogy nem súlyos, csak hát mégis inkább az volt az ijesztő, hogy mentőt hívtak rá (bár természetes), viszont én ahhoz képest nyugodt tudtam maradni, mert mérlegelni tudtam,hogy nem élet halál kérdés.

A sógorom viszont végig úgy vezetett,hogy sokszor nem sok hiányzott ahhoz, hogy mi is mentővel érkezzünk a kórházba.

Ilyen például,hogy szűk úton,beláthatatlan útkanyarulatokban több autót előzött egyszerre, hatalmas sebességgel,gyakran csikorgott a gumi, és érezhető volt,hogy elveszíti az autó a tapadását, a városban meg a járdán kerülte ki a sort, elakadásjelzővel átment 1-2 piroson is, -mintha számítana valamit-, legalább 5-6-an ledudálták, olyan dolgokat művelt.

Na, én ezt rövidesen meguntam, és jeleztem,hogy túlzás.

Próbáltam kedvesen nyugtatni is,hogy ennek nincs értelme, ne törjük össze magunkat is stb...egy idő után pedig totál agresszíven rám förmedt, hogy kussoljak, mert "beveri a pofám", és hogy nem az én gyerekemről van szó, úgyhogy ne szóljaljak meg csak kussoljak kussoljak és kussoljak, mert úgy kib*** az autóból,hogy csak nézni fogok.

Félelmetes, és iszonyatosan bunkó volt, megmondom őszintén elég szarul esett.

Nem tudom átérezni (mivel nincs gyerekem), de van róla fogalmam,hogy mit érezhetett, és értem,hogy feszült volt, de akkor is nem normális ember módján közlekedett, sok más embert -köztünk minket is-, veszélybe sodort, és természetesen nem volt értelme, mert az unokaöcsémet egy kedves orvos szórakoztatta éppen amikor beértünk hozzá, és egyáltalán nem volt megijedve sem, konkrétan nevetgélt mikor beléptünk hozzá.

Számítottam rá,hogy a sógorom később bocsánatot kér, de ez azóta sem történt meg, és meg vagyok sértődve, nagyon rosszul esett az amiket mondott.

A kérdésem igazából az lenne,hogy jogos e a sértődésem (bár szerintem igen), és hogy szóvá tegyem e, vagy ez olyan dolog,hogy más is így viselkedne, és valóban az a bajom,hogy gyerek nélkül nem tudom átérezni?

(egyébként fiatal vagyok még a gyerekhez, csak azért nincs)