Mennyire normális valaki ellen fordulni, aki semmi rosszat nem tett nekünk?

A cím nem véletlen. Nagyon felhúztam magam. Unokabátyámmal mindketten egykék vagyunk,neki élettársa van,én férjnél vagyok. Ő az a típus,aki egyet elvett anno,azzal nem jött össze,3 gyerek után elváltak,és azóta csak élettársai vannak. Ez mindegy,nem az én dolgom. Egyet tudok,hogy kb 3-4 évente váltakoznak. Unokabátyámmal nagyon jó a kapcsolat,szinte testvéri,mert egyikünknek sincsen testvére.

A család többi tagjával viszont feszült a viszony a férjem kapcsán,mert őt sosem fogadták el igazán. Unokabátyám mostani élettársát se,csak ő úgy forgatja a szót,hogy jól jöjjenek ki belőle.

S most jön a lényeg: most vágta a szemünkbe,hogy tulajdonképpen a férjemmel minket is feláldozott azért,hogy őt valahogy elviseljék.

Tudni kell,hogy mi jóban voltunk,ott volt az esküvőnkön is,sokat segített. Hálásak voltunk neki. Aztán anyagi problémáink lettek,amit ő hivatalból megtudott,és elvileg kötötte volna a titoktartás. De a család többi tagja őt faggatta,hogy úgyis tudja,hogy mi van velünk,adja már le a drótot. S ő leadta,hogy a családban jó helye legyen,kibeszélt minket,elárult minden magánügyet olyanoknak,akikre egyáltalán nem tartozott volna. Emiatt mi sokszoros kellemetlenségbe kerültünk.

Ma kerestük meg,hogy finoman rákérdezzünk,mert mástól nem szivároghatott ki. Erre ő az arcunkba vágta,hogy "Kik vagytok ti nekem,nem a családom! Se ingem,se gatyám ti nem vagytok!"

Le voltunk döbbenve a férjemmel,mert nem ilyen volt a viszony,segítettük egymást. Kérdeztem,hogy azért még megfér-e tőlünk a családi ebédeken (ahová csakis idős apukám miatt megyünk,aki nem tehet semmiről),erre ennek a nőnek,akiről nagyon ezt gondoltuk volna,az volt a válasza,hogy "csakis azért,mert jóneveltségre tanítottak"

Azt se tudtuk,hogy baja lenne velünk! Most meg olyan kőkeményen kiosztott,hogy jónéhány szava még most is a fülemben cseng. Ez lett a kölcsönös segítségből.

Miért lehet ez vajon?