Haragszom a nagynénémre, hogyan nyugodjak meg?

Csúszom egy félévet az egyetemen, emiatt borzasztóan rosszul érzem magam. Hetek óta nem eszem és alszom rendesen, fogytam is, szóval eléggé megtört lettem. A szüleimmel már mindent megbeszéltem ezzel kapcsolatban, kezdek jobban lenni, és készülnöm kell még néhány vizsgára most, márciusban.

Nagynéném hétfőn megkért, hogy hozzak neki a könyvtárból könyvet, kedden el is mentem. Amikor tegnap odaadtam neki a könyvet, rákérdezett, hogy miért mentem el. Értetlenül álltam előtte, mire mondta, hogy nekem most jobb dolgom is lenne, mégpedig a tanulás. Mondtam neki, hogy elég jól állok, a vizsgáim közül csak egy nem fog sikerülni, de nem emiatt csúszom, úgyhogy ezt köv. félévben pótolni tudom. Elkezdett győzködni, hogy de menjek el belőle vizsgázni, ne adjam fel stb., de ezt ilyen szemrehányó stílusban. Felhozta, hogy amikor ő járt egyetemre, hónapokig hajnal 3-tól éjfélig tanult, mégis kibírta (egyébként 5 évet csúszott, igaz, neki családja volt).

Utána a szakdolimról kérdezett, és számon kérte, hogy nem vagyok elég lelkes. De ő mondta azt is, amikor újságoltam neki, hogy találtam konzulenst, hogy "majd akkor örülj, ha már kész vagy vele!" Ezután még arról papolt, hogy az ő egyeteme mennyivel nehezebb volt az enyémnél.

Ha mindezt még a szüleimtől hallottam volna, nem lázadtam volna, de a nagynénémnek aztán rohadtul semmi köze ehhez. Nincs joga kioktatni, számon kérni stb.

Mindezek ellenére megint annyira letörtem, hogy egész éjjel nem tudtam aludni, és megint egy értéktelen szrdarabnak érzem magam a csúszás miatt, mint az elmúlt egy hónapban folyamatosan. Kár volt neki elmondani, de eddig nem volt ilyen...

Nyilván mindenkit érdekelni fog, szóval leírom, hogy jogot tanulok.