Mit gondoltok ezekröl az emberekröl?

Azzal nem oldja meg a gondjukat ha pénzt ad. Csak még jobban elhagyják magukat és tartják a markukat.

Pont az van tisztában a pénz értékével akinek van és megdolgozott érte.

Én segítenék a testvéremnek talpra állni - ez a nehezebb út, mert a fejben lévő katyvasszal kell megküzdeni. De ha nem menne akkor bizony gyámhatóságot küldném rá a gyerekek veszélyeztetése miatt.

Ez a teljes történetnek csak egy picike szeletkéje. Nem tudjuk milyen a viszony a szülők között, nem tudunk semmit, nem lehet véleményt alkotni.

Van ahol a drága "anyuka, apuka" hamarabb cseréli cigire az élelmiszert, mint hogy a gyereknek adja.

Nálunk hasonló eset volt a családban, a rokonok megunták a pátyolgatásukat, gyerekek szépen állami gondozásba kerültek onnan kivették őket családbafogadás keretein belül és anyu meg apu azt csinál amit akar...

Azt gondolom róluk, hogy nincsenek jóban a testvérükkel.

Akkor miért kellene támogatniuk?

Semmit se gondolnék róluk ez alapján.

Azt se lehet tudni, milyen köztük egyébként a kapcsolat. Pl. nekem is van testvérem, és amilyen viszony van köztünk, engem az is hidegen hagyna, ha családostól éhen hal! És még csak se zavar, hogy ki tart ezért rossz embernek.

Úgyhogy elsőként pl. ezt is lehetne tisztázni, hogy mennyire szoros köztük a testvéri kötelék.

Aztán vannak dolgok, amik nem kerülnek pénzbe. Pl. ha a gazdag testvérnek gond, hogy elhozza a kisgyereket oviból, a szegény pedig zokszó nélkül megteszi, vagy ha lakásfelújítás van, akkor mennek ők is falat festeni, ha kórházba kerül valaki, akkor visznek neki egy tányér levest: magyarán ők is ott segítenek, ahol csak tudnak. Ebben az esetben teljesen jogos és elvárható, hogy a segítség kölcsönös legyen, és a gazdag is segítsen nekik, pl. normálisan fizető munkát találni.

Nem mindegy az sem, hogy kinek mekkora a családja. Mert ha a gazdagnak is van 3 gyereke, akkor lehet, hogy nem azért gürcölt annyit, hogy szétosztogassa, hanem hogy a saját gyerekeinek meglegyen mindene.

És az se mindegy, hogy a szegény család hány gyereket vállalt ezekre a rettenetes körülményekre.

A leírásod alapján sajnos előmásztak a gonosz, férges lelkemből az előítéletek, hogy adva van két testvér.

Az egyik keményen dolgozik, karriert épít, fizetgeti szorgalmasan a hitelét, és megfontoltan vállal egy-két gyereket, ha el tudja tartani. Aztán irány újra vissza dolgozni.

A másik testvér a csupasz fenekére bevállalt több gyereket is, állandósultak az anyagi problémák, mert dolgozni derogál, ha van pár forintja, akkor meg kifolyik az ujjai közül. És ennek ellenére úgy gondolja, hogy ha róla van szó, akkor a testvére egy család, és neki JÁR a pénzből. De természetesen az nem segítség, ha a testvére beadja az önéletrajzát a munkahelyén, vagy visz pár kinőtt ruhát a gyerekeknek, mert nekik a segítség az pénzt jelent.

Olyan van, hogy valaki lába alatt meginog a talaj, és pillanatnyilag nehéz helyzetben van. De hogy több gyerek rettenetes körülmények közt nő fel: az teljesen és kizárólagosan a szülők hibája!!

Azt meg lehet mondani üres zsebbel, hogy te nem hagynád más családját éhen halni, de ha azt látod, hogy az pénz, amiért te izzadtál, az a kocsmában köt ki, vagy csipsz és adidas cipő lesz belőle tűzifa helyett, akkor másképp beszélnél!

Kérdés: azt írod, hogy a szülők IS hibásak. És még ki?! Az kire mutogat, akinek nincsenek testvérei?!

Azért nem értem a kérdést egyébként, mert nekem is van testvérem.

És nem értem, miért kell nekem érte anyagi vagy bármilyen felelősséget vállalni, akkor se, ha én vagyok a "nagyobb".

Nem az anyja vagyok, nem a házastársa, nem kértem, hogy legyen.

Szülőként felelős vagyok a gyerekemért, felnőtt korában is körömszakadásig küzdök érte. Az unokáimért is. Ha ilyen körülmények közt él, akkor felelős vagyok érte, mert nem tudtam elindítani úgy az életbe, hogy szakmát adjak a kezébe, megtanítsam hogy lesz életképes, stb.

De a testvérem...?! Hát közöm hozzá semmi, hogy mit csinál, hogyan, és mije van vagy mije nincs.

Ezért nem értem ezt a tartom-a-markom hozzáállást.

Pont ugyanonnan indultak, ugyanolyan körülmények közül, az egyik vitte valamire, a másik nem. Gondolom oka van.

A kérdésben szereplő szülők is nyugodtan dőljenek hátra, minden gyereküknek van testvére, majd az gondoskodik a másikról, és eteti, ha kell. Nincs itt hiba, kérem! Gondolom, te is úgy készülsz, hogy a fizetésed felét köteles vagy eltenni, hogy idővel ha a testvérednek gyereke születik, akkor mindent meg tudj adni neki.

Sok mindentől függ. Ha a testvérem csak az egyik gyerek után szülné a másikat, közben pénzük nincs, akkor segítenék nekik munkát találni, de nem pénzelném őket. Láttam már a családomban olyat, hogy szeretetből adott egy kis pénzt az egyik, hogy kisegítse a családot, aztán hetente az ajtóban kopogtatott, hogy hát elfogyott.

Ha azért nincs pénz mert egyik szülő iszik vagy cigizik, szintén nem kapnának tőlem semmit, de segítenék a leszokásban és mindjárt több pénzük lenne.

Ha mondjuk évi 1-2 esetben van problémájuk, mert mondjuk elromlott a bármi a lakásban és javításra elment sok pénz, akkor persze segítenék.

De csak mert nekem van pénzem és megdolgoztam érte, miért kellene minden lusta, munkanélküli, alkoholista, cigi függő, 3 gyerekes családot támogatnom? Ha nincs pénzem, akkor eleve nem vállalok gyereket. Persze olyan is lehet, hogy volt sok pénz, jött a gyerek és apa, anya munkanélküli lett. De ilyen esetben sem lenne annyival kevesebb pénz, hogy a gyerek éhezzen.

Semmit, mert nem ismerjuk a korulmenyeket es a koztuk levo viszonyt.

En szemely szerint atmeneti anyagi problemak eseten segitenem a testveremet, de hosszu tavon nem finansziroznam, akarmennyi penzem lenne.

A nagybácsi akkor szokott a szülő helyébe lépni, az ő szerepét átvállalni, ha a szülő halott.

Élő szülő nem neveli, nem eteti e gyerekeit és te a nagybácsi, nagynéni szerepét vitatod?

Ki vagy te ebben a történetben? A felelőtlen szülő, vagy ki?