Szerintetek is úgy viselkedem az anyósoméknál mint valami "elkényeztetett királykisasszony"?

Én eddig szerettem, hozzájuk járni, mert látszólag mindig nagyon szívesen láttak minket. Az anyósom istenien főz, olyan kajákat szokott csinálni, hogy leesik az állam. Mindig szoktunk közös családi programokat csinálni, és általában engem kérdeznek, hogy hova szeretnék menni. Mindig mondják, hogy bármi van szóljak. Szóval én így is szoktam tenni. Nem vagyok túlzottan beszédes, ezért nem dumálok bele mindenbe, de mondjuk azért szólni szoktam, hogy ha 30 fokra van tekerve a fűtés és már rosszul vagyok, vagy ha mondjuk Éjjel nappal Bp. megy a tévébe, hogy felőlem nézzék, de akkor én távozok a szobából, esetleg akkor is ha túl hangos a kocsiba a zene, vagy ha mindketten mellettem cigiznek és rám fújják a füstöt, mert én nem dohányzom és nagyon idegesít.

Aztán tegnap az egész családi veszekedés abból indult, hogy a párommal ugrattuk egymást, hogy milyen figyelmetlen vagyok hulla fáradtan, a drága mama meg kihallgatta. Nem tudta, hogy mi csak hülyülünk és elkezdett veszekedni velem, hogy miért nem figyelek az ő kis fiacskájára és egyébként is teljesen elvagyok itt kényeztetve, úgy ugrálnak, ahogy én fütyülök, úgy viselkedem itt, mint valami elkényeztetett királykisasszony, úgyhogy a minimum az, hogy viselkedjek normálisan. (Egyébként a belemet kidolgozom, nem csoda, hogy néha elfáradok és már csak mikrós pizza az ebéd). És én amúgy sem kértem soha, hogy ugráljanak körbe. Szerintetek igaza van?

25N