Szerintetek is úgy viselkedem az anyósoméknál mint valami "elkényeztetett királykisasszony"?

Most nem azért, de ezek nagy része nem tűnik "királykisasszonyi" igényeknek (bár a tv meglepett), szerintem a stílusoddal lehet a baj. Mondom a példákat. Ha k..rva meleg van, nyilván előbb leveszem a pulcsit, stb., de ha már nem tudnék hova vetkőzni és dőlne rólam a víz, miért ne szólhatnék?

Ahogy én tenném: Gizi néni, nincs melegetek? Lejjebb vehetjük kicsit a fűtést?

Ahogy (a leírásod alapján) te teszed: Látványos legyezgetés, sóhajtozás, majd szenvedő arccal: Lejjebb vennétek a fűtést, mert már rosszul vagyok...?

Érzed a különbséget? Kövi, a tv. Nem hinném, hogy ezért szólnék, hát hagy nézzék már az otthonukban, amit szeretnének, de most tegyük fel, hogy mégis.

Ahogy én tenném: ez amúgy érdekel titeket? (Nem fikázva, hanem érdeklődve, választ megvárva!) Mert ha nem, asszem most megy a - mittudomén - Szívek szállodája a mittudoménhol. Nézhetjük azt?

Ahogy szerintem te teszed: ezt most le se írom, te már megtetted... halál komolyan ezt így lenyomtad, hogy felőled nézzék, de akkor te távozol a szobából? Nem érzed, hogy ez mennyire lenéző, tiszteletlen, fellengzős? Na erre lehet mondani, hogy királykisasszony.

Zenelehalkítás

Én: Pista bácsi, lejjebb veszed egy kicsit a zenét? Köszi! :)

Valószínűleg te: Olyan hangos ez a zene, nem hallom a saját hangomat. Lejjebb vennétek egy kicsit?

A dohányzás kényes kérdés, én sosem éreztem, hogy direktbe rámfújta volna bárki a füstöt, pedig van dohányos a családban. Ha konkrétan rádfújják, az bunkóság, vagy figyelmetlenség. Viszont ha én lennék a vendég egy ilyen szituban, kb. arrébbmennék és kész. Biztosan nem kezdeném el osztani a ház tulajait, még akkor sem, ha ez esetben ők a bunkók.

Nah, a lényeg, hogy amiket itt vázoltál, hogy mikért szóltál eddig, nagyrészt nincsen gond, viszont tényleg, már ahogy leírtad, hogy hogy szóltál, az is bicskanyitogató volt, hát akkor milyen lehetett élőben. Nem vagy már kamasz, mostmár tényleg ideje elsajátítani az alapvető szociális viselkedésmintákat bizonyos helyzetekben. Nem a te hibád, ez a neveltetés része kellene hogy legyen, de attól még ez van.

Nekem pl. mázlim volt, mert 17 évesen nyári munka alkalmával olyan közegbe kerültem, ahol munkatársak, közvetlen főnök, stb. lazán helyretett, amikor nem vettem észre magam. Sz..r volt, nagyon sz...r, és nagyon szégyelltem magam, ez ezzel jár. Viszont nagyon hasznos volt. Szerintem Te most ilyesmi cipőben vagy, ezért hoztam fel: sz..rul csinálod a dolgokat, sz..rul nyilvánulsz meg, de nem szándékosan, nem rosszindulattal... stb., egyszerű tapasztalatlanságból. És most kaptad meg az első jogos "pofont" ezügyben. Valószínűleg lesz még pár, és tudom, ez nem vigasztal, de ezek tényleg hasznodra válhatnak, ha komolyan veszed, és megfelelően kezeled őket.

Az, hogy az anyós beleszóljon, hogy mik az elvárások egymással a párod felé, nonszensz, én nem tűrném el.

Másrészt SOHA nem tenném szóvá, hogy mit néznek a tv-ben, és nem is mennék ki miatta a szobából (ha egyben van a társaság, különcködni udvariatlanság - ha többfelé bomlott a társaság, akkor hangtalanul felszívódni és csatlakozni a másik társasághoz, az rendben van).

A dohányfüst jogos, bár én nemigen szoktam azért sem szólni, egyszerűen arrébb ülök - ha direkt rákérdeznek, hogy zavar-e a füst, akkor azért nem hazudom, hogy nem zavar, de mondom, gyújtson csak rá nyugodtan, majd úgy ülök, hogy ne felém szálljon.

A zenét nem vetetném halkabbra, ez a tv-hez hasonló, az ő kocsijában azt és úgy játszik le, amit és ahogy akar.

Ha meg tudod, hogy szeretnek nagyon befűteni, öltözz rétegesen, és vedd le, ami felesleges. Egy szál pólóban már biztosan nem lehet túl meleged - más otthonában én sem írnám elő másnak, hogy milyen legyen a hőmérséklet.

Összességében igen, eléggé visszaéltél a vendégszeretetükkel. Ők UDVARIASSÁGBÓL felajánlották, hogy alkalmazkodnak hozzád a saját otthonukban, de lehetnél annyira felnőtt, hogy ezt nem szabad szó szerint venni. Végülis ők vannak otthon, te vendég vagy, és az az UDVARIAS hozzáállás részedről, ha te alkalmazkodsz hozzájuk, akkor is, ha ez neked időnként kényelmetlenséget okoz.

#15

Gondolom, anyósék feltételezték, hogy a kislány értelmes, udvarias ember, és nem fog beszólogatni azért, hogy a saját otthonukban mit kívánnak nézni a tévén. Átlagos intellektussal rendelkező felnőtt ember belátja, hogy a "szólj, bármi van" nem azt jelenti, hogy "kivonulok a szobából, ha ti Éjjel-nappal Budapestet néztek". Anyósék ott hibáztak, hogy felnőttnek nézték a kérdezőt.

Akkor legyenek világosabbak a szabályok. Szólj, ha valami van, de a tévé szent.

Vagy ez csak ilyen áludvarias dolog volt? Ha azt mondom, szólj, jófej vagyok, de inkább ne szólj, mert nem gondoltam komolyan?

Az illem ezek szerint az, amikor mosolyogva az ellenkezőjét mondom annak, amit gondolok?