Ti kölcsön adtátok volna az autót?

A férjem nővérék szeptember elején nyaralni indultak. A nyaralás előtt két nappal derült ki,hogy a sógornőm főnöke nem fizeti ki időben a munkabérét, ami pedig kellene a nyaraláshoz. A férjemmel közösen megállapodtunk,hogy kölcsönadjuk nekik. Igen ám, viszont másnap, indulás előtti napon kiderült,hogy valami gond van a kocsijukkal és nem tudnak valószínűleg vele elmenni. A férjemet hívtam délután,hogy mit tud, mi van a kocsival, közölte,hogy rossz, de ő sem tudja pontosan mi a baja és mennek miénkkel. Kérdeztem, hogy mármint hova mennek, mert nem volt egyértelmű ugyanis a sógornőm párja még Bp-en volt, ő meg nálunk a vidéki kisvárosban. Mondtam,hogy nem Ho-ba! Megmondom őszintén, hirtelen köpni-nyelni nem tudtam. Maga a stílus,ahogy a férjem közölte,hogy odaadja nekik az autónkat, anélkül, hogy megbeszélte volna velem. Oké,hogy két autónk van, de úgy gondoltam,hogy ez akkor sem egy hajszárító. Főleg,hogy ismerem a sógornőm vezetési stílusát, megy árkon-bokron keresztül, nem érdekelte sosem a kocsi, csak a gázt nyomja. Ezen felhúztam magam és jól lecsesztem a férjem,hogy egy ilyen dolgot úgy érzem, illene megbeszélnünk. Ő közölte, hogy ösztönből, a síró tesójának ajánlotta fel, és hogy nekünk amúgy is két autónk van. A vége az lett,hogy másnap délelőttre csak kész lett az autójuk, és az is kiderült,hogy annyi volt a gondjuk,hogy időben akartak elindulni. Így meg kb. 5 órával később sikerült!

Az igazsághoz az is hozzátartozik,hogy bár mi tartjuk fent az autót, édesapám vette nekünk két éve. Tehát nem "körmünk kopott érte". És ezzel én úgy vagyok, hogy mi összetörhetjük, de az akkor is más, mint ha másnál sérül meg.

Ti odaadtátok volna? Tényleg érdekel!