Hogyan nyugodjak meg?

10 éves unokaöcsém minden nap nálunk van suli után. Anyja dolgozik, apja meg sz... rik a fejére, szóval nálunk várja, amíg az anyja érte nem jön este 7-kor, hogy hazavigye. Addig mindig gépezett apám gépén, szerencsétlent kitúrva onnan, aki hazajön napi 11 óra munka után, és szeretne odaülni, de persze a gyerek az első (aki értelemszerűen nem is az övé). Erre az időre mindig odaadtam jó szívvel apámnak a saját laptopom, hogy nézzen filmet vagy amit szeretne. Ez napi 2 órát jelentett.

Nemrég azonban apa gépe elromlott, és most a laptopomon osztozunk hárman, ami annyit tesz, hogy délután 4 és este fél 10 között nem jutok a gépemhez, valamint használat után vissza kell juttatnom apa asztalára, hogy reggel, munkába menet előtt még használhassa. Ez a kisebbik gond, mert apám rugalmas, nem túr ki a gépem elől, ha szükségem, de őt nagyon szeretem is, szóval szó nélkül átnyújtom neki mindig.

Unokaöcsémet viszont egy kis betolakodónak érzem. Mióta megszületett,állandóan a nyakunkon van. A legnagyobb tüskét bennem az okozza, hogy apám egyetlen szórakozását is elveszi. Ő a legkisebb, hát mindig mindenhez joga van nálunk. Úgyhogy most a laptopomat is megkaparintotta és gyűlölöm ezt az egészet, mérhetetlen bennem a düh, hogy állandóan a pondróhoz kell igazodni. Nyilván apa sem tud kikapcsolódni úgy, ahogy szeretné, pedig ha valaki, ő megérdemelné. Én pedig a laptopomon dolgozom, azon írom a szakdolimat, azon van minden tananyagom, azon szoktam naplót írni, történeteket alkotni, Photoshopot használni, olvasni és persze játszani is, fordítani, animét nézni meg még millió dolgot. Az a legszemélyesebb tárgyam, és most nem csak meg vagyok fosztva tőle arra az időre, amíg egyáltalán itthon vagyok és nem pedig dolgozom vagy egyetemen vagyok, hanem még az a kisgyerek birizgálja, akinek kötelező átadni. Ma még az egyik haverja is átjött, úgyhogy ketten játszanak rajta, én pedog rosszul vagyok ettől. Semmi köze nincs hozzá. Eddig sem éreztem semmit iránta, csak bosszantott, hogy mindig ő az első mindenben, de most már egyenesen gyűlölöm.

Bocsi, ha kicsit zavaros lett. Nincs megoldás, tűrnöm kell, amíg végre el nem költözöm a nyáron, de addig is, hogyan viseljem el, hogy a legintimebb dolgaimat tartalmazó, saját gépemet nem tudom használni? Addig használhatom, míg a munkámat megcsinálom, utána sorba állnak érte, így rengeteg hobbimat, kikapcsolódási lehetőségemet elveszítettem. Remélem, lehet érteni, hogy el tudom foglalni magam a gép nélkül is, de ha elmegyek helyette moziba, az nem azt jelenti, hogy többé nem hiányzik a PS-sel való szöszmötölés vagy a mangák olvasása.