Hogyan nyugodjak meg?
10 éves unokaöcsém minden nap nálunk van suli után. Anyja dolgozik, apja meg sz... rik a fejére, szóval nálunk várja, amíg az anyja érte nem jön este 7-kor, hogy hazavigye. Addig mindig gépezett apám gépén, szerencsétlent kitúrva onnan, aki hazajön napi 11 óra munka után, és szeretne odaülni, de persze a gyerek az első (aki értelemszerűen nem is az övé). Erre az időre mindig odaadtam jó szívvel apámnak a saját laptopom, hogy nézzen filmet vagy amit szeretne. Ez napi 2 órát jelentett.
Nemrég azonban apa gépe elromlott, és most a laptopomon osztozunk hárman, ami annyit tesz, hogy délután 4 és este fél 10 között nem jutok a gépemhez, valamint használat után vissza kell juttatnom apa asztalára, hogy reggel, munkába menet előtt még használhassa. Ez a kisebbik gond, mert apám rugalmas, nem túr ki a gépem elől, ha szükségem, de őt nagyon szeretem is, szóval szó nélkül átnyújtom neki mindig.
Unokaöcsémet viszont egy kis betolakodónak érzem. Mióta megszületett,állandóan a nyakunkon van. A legnagyobb tüskét bennem az okozza, hogy apám egyetlen szórakozását is elveszi. Ő a legkisebb, hát mindig mindenhez joga van nálunk. Úgyhogy most a laptopomat is megkaparintotta és gyűlölöm ezt az egészet, mérhetetlen bennem a düh, hogy állandóan a pondróhoz kell igazodni. Nyilván apa sem tud kikapcsolódni úgy, ahogy szeretné, pedig ha valaki, ő megérdemelné. Én pedig a laptopomon dolgozom, azon írom a szakdolimat, azon van minden tananyagom, azon szoktam naplót írni, történeteket alkotni, Photoshopot használni, olvasni és persze játszani is, fordítani, animét nézni meg még millió dolgot. Az a legszemélyesebb tárgyam, és most nem csak meg vagyok fosztva tőle arra az időre, amíg egyáltalán itthon vagyok és nem pedig dolgozom vagy egyetemen vagyok, hanem még az a kisgyerek birizgálja, akinek kötelező átadni. Ma még az egyik haverja is átjött, úgyhogy ketten játszanak rajta, én pedog rosszul vagyok ettől. Semmi köze nincs hozzá. Eddig sem éreztem semmit iránta, csak bosszantott, hogy mindig ő az első mindenben, de most már egyenesen gyűlölöm.
Bocsi, ha kicsit zavaros lett. Nincs megoldás, tűrnöm kell, amíg végre el nem költözöm a nyáron, de addig is, hogyan viseljem el, hogy a legintimebb dolgaimat tartalmazó, saját gépemet nem tudom használni? Addig használhatom, míg a munkámat megcsinálom, utána sorba állnak érte, így rengeteg hobbimat, kikapcsolódási lehetőségemet elveszítettem. Remélem, lehet érteni, hogy el tudom foglalni magam a gép nélkül is, de ha elmegyek helyette moziba, az nem azt jelenti, hogy többé nem hiányzik a PS-sel való szöszmötölés vagy a mangák olvasása.
Nem egészen értem, bár próbálom! :)
Nálatok az egész család haptákban áll egy 10 éves gyereknek, aki nem is a szűk családba tartozik?
Nem lehet rászólni, hogy foglalja el magát mással?
Uralkodik rajtatok, vagy mi a fene?
Mert ha igen, akkor meg is érdemlitek! ... pedig nem szoktam ilyet írni, de ritka nagy teszetosza család vagytok!
(Hozza el a saját laptopját és azon szórakozzon a haverral!)
Először is a kissrácnak meg kell tanítani, mit jelent az a szó, hogy NINCS.
Nekem speciel a gépemhez senki nem nyúlhat, ugyanúgy, mint a telefonomhoz. Soha, senki. Mindkettő le van zárva jelszóval. Ha megkérnek rá, hogy csak ezt vagy az gyorsan, akkor sem.
Az egész családom önfeláldozó, konfliktuskerülő az a gyerek apját leszámítva, aki bunkó, erőszakos állat lenne amúgy (pont a nagynénim békés természete miatt megteheti, hogy eltartatja magát például). Szóval, ilyen embereket képzeljetek el körülöttem. A mamám a mai napig beköti a cipőfűzőjét a 10 éves gyereknek, meg nem jöhet haza egyedül az 5 percre lévő sulijából, mert még a végén baj éri. Mama külön főz rá, mert nem eszi meg, amit mi, és amikor pihennék este, nem lehet rászólni, hogy ne hangoskodjon, mert akkor sérül a lelke... -.-
Ha megtiltom neki a gépet akkor az egész család ellenem fog fordulni. Önző mocsok leszek, és annak is érzem magam, amiért ezen jár az eszem. Úgyhogy nem tudom, mi legyen.
...a zsebpénzed is kelleni fog neki...
utána meg majd a nőd.
Ha így folytatja, nagyon le fogja padlózni majd az első egy-két igazi pofon, amit az élet elkerülhetetlenül ki fog neki osztani.
Dehogy vagy hülye! Ne bomolj már!
Rendbe kell tenni a gyerek fejét. Ő nem otthon van, hanem vendégségben, lehet alkalmazkodni. Ha ez nem megy, lesznek szívesek a szülei kitalálni valamit! Én a saját laptopomat oda sem adnám!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!