Miért szól le minket mindenki ezért? Hogyan lehetne hárítani? (anya elutazik, apa marad otthon gyerekkel téma)
Sziasztok!
Kitudódott rokoni körben is, hogy két és fél hétre külföldre megyek (üzleti út lesz egy kis szabadidővel és szórakozással), és a férjem marad itthon a két éves fiunkkal. Mondanom sem kell, hogy hatalmas port kavart (főleg, mert három nap teljesen szabad, csak egy kis "tekergés" a munkatársakkal, én meg arra is ott maradok, ahelyett, hogy rohannék haza a gyerekhez), most mindenféle rossz anyának el vagyok mondva, mert mi az, hogy ilyen kicsi gyerek mellől az ANYJA elmegy és az apjának KELL (!) vigyáznia rá, és egyáltalán hogy lehetséges ez, nem is szeretem igazán a gyerekemet...
Az az igazság, hogy eddig sem voltunk a rokonok "kedvence", mert a fiunk kiskorától fogva sokat van a nagymamájánál, bébiszitternél, hogy a férjünkkel kettesben ki tudjunk mozdulni, mi igényeljük, és nem mentem gyesre sem.
Az apja teljesen kivette a részét a neveléséből, pelenkázott, fürdetett, etetett (tápszeres volt, nem volt tejem), ezért nem is aggódom, hogy bármi gond lehetne, délutánonként egyébként is telefonálunk vagy Skype-olunk majd. :)
Mondtuk már nekik szépen, durván, mindenhogy, hogy nekünk így jó, és inkább a maguk dolgával kéne foglalkozniuk, de semmi... Eleinte rólam is lepergett, de mostanra már kezd nehézzé válni elviselni a folyamatos szidást és a "burkolt" megjegyzéseket, meg a hátunk mögötti pletykálást.
Valami jó visszaszólás, ha a figyelmen kívül hagyás már nem használ? Mások hasonló helyzetben?
58%-os, te pedig még mindig nem érted, amit írok. Elfogadom az álláspontodat és megértem, miért mondod ezt, de ne hasontlítgass ismeretlenül ilyen emberekhez.
(még mindig nem reagáltál arra, az apa vagy nagyi miért idegen.)
Nekem is volt bébiszitterem. Kettő. Bumm.
Ugyanúgy szeretem a szüleimet, és normálisan nőttem fel.
"Igen, egy-egy napra, nem rendszeresen. Nem azt mondtam, hogy hónapokra eltűnök"
"hogy két és fél hétre külföldre megyek (üzleti út lesz egy kis szabadidővel és szórakozással), "
Nos két és fél hét már majdnem egy hónap. De feladom, nem írok többet, nem lehet meg mindenkiben az anyai ösztön, és a gyereke iránti feltétel nélküli szeretet. Szerinted az a jó amit te csinálsz, szerintem meg borzalmas. Szerinted én vagyok elvakult, szerintem meg csak mindennél fontosabb a gyerekem. Sose fogjuk megérteni a másik véleményét.
Ezeket a begyepesedett turboszuloket siman korbe kell rohogni, es hangosan hozzafuzni: az en ferjem legalabb nem olyan szerencsetlen hogy ne tudjan a sajat gyerekere vigyazni.
Teljesen megertelek, en is ha kell tapszerrel etetek, pelenkazok, furosztok, elaltatom. Mert ugyanugy az en gyerekem is, tehat nekem is vannak kotelessegeim feleje. Sot, a mi gyerekunkel 2, azaz KETTO! hetig voltam a korhazban mikor fel eves volt, mert a felesegemnek nem volt elrendezve a biztositasa. Persze a fel korhaz ugy nezett ram mint valami ufora, de nagy ivben le kell tojni.
58%-os te bébiszitter vagy? És nem gondolsz arra, hogy ezzel tönkreteszed a gyerekek életét, komoly lelki sérüléseket okozol nekik? Bizonytalanságba taszítod őket, hogy egyik percben anyuci van ott, a másikban már egy idegen. Hogy lehetsz ilyen? :P
Egyébként érdekes ellentmondásokba keveredsz. Azt írod, a bébiszitter jelenléte azt váltja ki, hogy a gyerek hozzá fog kötődni és nem az anyjához, aztán azt, hogy a gyerekek, akikre vigyázol, nem érzik jól magukat veled. Egyébként az utóbbinak valószínűleg csak az az oka, hogy nem vagy jó bébiszitter.
Jó, nyilván vannak olyan szülők, akik egyáltalán nem foglalkoznak a gyerekeikkel, de a kérdező ilyet nem írt.
41-es igazad van és rám is érvényes, nem érdemes az ilyenekkel vitázni.
Kérdező!
A legfontosabb kérdés: MI KÖZÜK HOZZÁ???
Véleménye mindenkinek lehet a te életedről. Tartsa is meg magának!
Ha ő másképp nevelné a gyerekét, akkor ő a SAJÁTJÁT nevelje másképp.
Itt az az alapvető gond, hogy sokan azt képzelik, hogy a másik embernek úgy kell élnie, gyereket nevelnie, ahogyan ők megszabják kéretlenül.
Nézd, én eleve háklis vagyok arra, ha valaki belepofázik az életembe, úgyhogy tudnám ezt olyan durván mondani, hogy senki ne merje szóba hozni többé... Azt meg, hogy a hátam mögött mit pletykálnak, meg se hallom.
Az is egy megoldás, ha a velük való kapcsolatot erősen takaréklángra teszed.
Amúgy milyen szintű rokonok? Valamelyikőtök szülei, vagy testvére? Vagy távolabbiak? Nem lehet őket végleg kikerülni?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!