Miért szól le minket mindenki ezért? Hogyan lehetne hárítani? (anya elutazik, apa marad otthon gyerekkel téma)

Sziasztok!

Kitudódott rokoni körben is, hogy két és fél hétre külföldre megyek (üzleti út lesz egy kis szabadidővel és szórakozással), és a férjem marad itthon a két éves fiunkkal. Mondanom sem kell, hogy hatalmas port kavart (főleg, mert három nap teljesen szabad, csak egy kis "tekergés" a munkatársakkal, én meg arra is ott maradok, ahelyett, hogy rohannék haza a gyerekhez), most mindenféle rossz anyának el vagyok mondva, mert mi az, hogy ilyen kicsi gyerek mellől az ANYJA elmegy és az apjának KELL (!) vigyáznia rá, és egyáltalán hogy lehetséges ez, nem is szeretem igazán a gyerekemet...

Az az igazság, hogy eddig sem voltunk a rokonok "kedvence", mert a fiunk kiskorától fogva sokat van a nagymamájánál, bébiszitternél, hogy a férjünkkel kettesben ki tudjunk mozdulni, mi igényeljük, és nem mentem gyesre sem.

Az apja teljesen kivette a részét a neveléséből, pelenkázott, fürdetett, etetett (tápszeres volt, nem volt tejem), ezért nem is aggódom, hogy bármi gond lehetne, délutánonként egyébként is telefonálunk vagy Skype-olunk majd. :)

Mondtuk már nekik szépen, durván, mindenhogy, hogy nekünk így jó, és inkább a maguk dolgával kéne foglalkozniuk, de semmi... Eleinte rólam is lepergett, de mostanra már kezd nehézzé válni elviselni a folyamatos szidást és a "burkolt" megjegyzéseket, meg a hátunk mögötti pletykálást.

Valami jó visszaszólás, ha a figyelmen kívül hagyás már nem használ? Mások hasonló helyzetben?