Miért szól le minket mindenki ezért? Hogyan lehetne hárítani? (anya elutazik, apa marad otthon gyerekkel téma)
Sziasztok!
Kitudódott rokoni körben is, hogy két és fél hétre külföldre megyek (üzleti út lesz egy kis szabadidővel és szórakozással), és a férjem marad itthon a két éves fiunkkal. Mondanom sem kell, hogy hatalmas port kavart (főleg, mert három nap teljesen szabad, csak egy kis "tekergés" a munkatársakkal, én meg arra is ott maradok, ahelyett, hogy rohannék haza a gyerekhez), most mindenféle rossz anyának el vagyok mondva, mert mi az, hogy ilyen kicsi gyerek mellől az ANYJA elmegy és az apjának KELL (!) vigyáznia rá, és egyáltalán hogy lehetséges ez, nem is szeretem igazán a gyerekemet...
Az az igazság, hogy eddig sem voltunk a rokonok "kedvence", mert a fiunk kiskorától fogva sokat van a nagymamájánál, bébiszitternél, hogy a férjünkkel kettesben ki tudjunk mozdulni, mi igényeljük, és nem mentem gyesre sem.
Az apja teljesen kivette a részét a neveléséből, pelenkázott, fürdetett, etetett (tápszeres volt, nem volt tejem), ezért nem is aggódom, hogy bármi gond lehetne, délutánonként egyébként is telefonálunk vagy Skype-olunk majd. :)
Mondtuk már nekik szépen, durván, mindenhogy, hogy nekünk így jó, és inkább a maguk dolgával kéne foglalkozniuk, de semmi... Eleinte rólam is lepergett, de mostanra már kezd nehézzé válni elviselni a folyamatos szidást és a "burkolt" megjegyzéseket, meg a hátunk mögötti pletykálást.
Valami jó visszaszólás, ha a figyelmen kívül hagyás már nem használ? Mások hasonló helyzetben?
"Ismerek ilyen nőket, akiknek a gyerek csak státusszimbólum, egy pipa a meg kell tennem listán és semmi több."
Férfiból több ilyen van, akinek csak egy kép az íróasztalán. Aztán nem törődik vele semmit.
#16, köszönöm, erről van most szó elsősorban! Ha a férfi nincs otthon soha, mert "dolgozik", a gyerekkel való foglalkozás meg kimerül abban, hogy negyed órát játszik vele aztán dicsekszik vele a haveroknak, az teljesen rendben van.
Ha a meg nő nem lesz ősanya, akit bombával sem lehet kirobbantani a "kicsi" gyerekétől, hanem még mindig számít neki más is, akkor ő máris el van ítélve.
Sajnos nem a saját bőrömön tapaszalom ezt először. :(
Szerintem átlagban csak jó hatással van egy gyerekre, ha nem csak az anyjával tölti az idejét, hanem rendszeresen másokkal is, pl. az apjával, a nagyszülőkkel vagy bébiszitterrel. Nem kell máris érzelmileg sérült, elhanyagolt gyereket vizionálni csak azért, mert a kérdező a gyerek születése után nem ült be kizárólag a négy fal közé. Nem azt írta a kérdező, hogy nem törődik a gyerekkel. Tény, hogy ha valakinek gyereke születik, nagyban megváltozik az élete, de ez nem jelenti azt, hogy minden másról teljesen le kell mondania. Persze ha egyeseknek ezt jelenti, oké, de más verziót is el kell fogadni, az ugyanis nem feltétlenül rosszabb, sőt. Az apa egyenértékű szülő, mégis mi kivetnivaló lenne abban, ha pár hétig csak ő van a gyerekkel? Érdekes, fordított helyzetben senki nem háborodik fel.
Kérdező, ha ez a reakció még nem volt, mondd meg a kedves rokonaidnak, hogy sajnálod, ha szerintük egy nő élete szülés után semmi másból nem állhat, csak és kizárólag a bezárt anyaságról. Ti másképp gondolkodtok és ez így mindenkinek megfelel, semmilyen hátrányt nem szenvedtek belőle. Ha nem változtatnak, továbbra is meg kell próbálni ignorálni őket, vagy elnézően mosolyogni egyet, majd nem törődni velük.
#19, egyetlen kérdésre válaszolj nekem.
Egész pontosan hol olvastad, hogy nem foglalkozom a kisfiammal?
Havonta egyszer kimozdulunk kettesben a férjemmel.
Három hétvégén a kicsivel megyünk programokra.
És akkor félévente egyszer itt vannak az üzleti utaim, egy-két hetesek.
A férjemnek szintén, amikor csak én vigyázok a fiunkra.
Teljesen megosztjuk a nevelését, mert mindketten a szülei vagyunk.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!