Mit gondoltok az alábbi tegeződés, csókolomozás szituációról? Mit javasolnátok megoldásként?

Gyerekként a felnőtt rokonokat (nemtől függetlenül) általában magáztam és csókolomot köszöntem nekik. Néhányan felnőttkoromban felajánlották a tegeződést. Akik nem, azoknak továbbra is kijárt a csókolom, amíg csak éltek. Ez megszokás kérdése, én nem csináltam belőle problémát.

Anyukám ötvenévesen is csókolomot köszönt falujabeli idős (=szülei korosztályához tartozó) néniknek, bácsiknak. Apukám - ha magázódtak - a nőknek gyakorlatilag kortól függetlenül csókolomot köszönt (boltban akár a nála húsz évvel fiatalabb nőnek is). Férfiakkal általában tegeződött a falujukban, ill. rokonságban. De őket is úgy szólította meg, hogy pl. "Szervusz, Gyuri bátyám!"

Szüleim mindegyik szülőjüket halálukig csókolomozták.

Egyébként apu sokszor köszönt úgy is, hogy "Üdvözletem!" olyanoknak, akikkel magázódott.

A "Jó napot" rokonságon belül számomra túl rideg, én nem szívesen köszönnék úgy. Akkor már inkább én is azt mondanám, hogy "Üdvözletem!"

Mit javasolnék? Hogy ne csinálj belőle problémát! Kívánom, hogy még sokáig köszönhess nekik!