Meghívnátok őket az esküvőtökre?

A párom novemberben megkérte a kezem, volt nagy öröm- boldogság (azóta is tart), azonban ahogy közeledik az esküvő időpontja, felvetődött néhány probléma. Én vidéki lány voltam (vagyok), nálunk az a szokás, hogy a tanú a menyasszony keresztapja. Na mármost az én „keresztapám” édesanyám öccse, és finoman fogalmazva sincs köztünk jó viszony (ő és a családja tönkretették a gyerekkorom, megaláztak, a szüleimet pénzzel többször megrövidítették stb.), konkrétan nem vagyok hajlandó egy asztalhoz leülni vele, így természetesen nem ő lesz a tanúm. Viszont. Nagymamám megkérdezte tegnap, hogy ki lesz a „kérőm” (falun így hívják a tanút). Én mondtam, hogy egy nagyon kedves barátom, amire ő teljesen kikelt magából, mondván „mit szólnak mások”. Én közöltem vele, hogy engem ez egyáltalán nem érdekel, magára az esküvőre sem szándékoztam meghívni sem őt, sem a családját, bőven elég volt végignéznem anno, ahogy a saját lánya menyasszonyként apukám vállán sírja végig a lakodalmát, mert kedves keresztapám részegen szétzúzta az éttermi berendezést. Szó- szót követett, annyira kiborultam, hogy azt találtam mondani, hogy ha nem tetszik, neki sem kötelező ott lennie. Nagymamám sem volt éppen egy mintha nagyszülő, mindig fontosabbak és előrébb valók voltak anya öccsének a gyerekei, mint én, ezt rendszeresen éreztette is velem, egészen idáig nem szóltam soha, most viszont fogom hagyni, hogy életem legszebb napját olyanokkal töltsem, akiket a hátam közepére sem kívánok.

Hazaérve elmeséltem az egész sztorit a páromnak, aki próbált megnyugtatni, és meggyőzni, hogy hívjam csak meg őket, ha már családtagok.

Én kitartok amellett, hogy ez az én/ mi nagy napunk és nem szeretném, ha bárki elrontaná.