Miért kivételeznek egyes szülők ennyire a gyerekeikkel?

Nagyon elszomorítanak a válaszok :(

Én is rendre hallok és olvasok ilyen "szülőkről", akik képesek így viselkedni a gyerekükkel. Mintha az egyik gyerek valami utolsó értéktelen kolonc lenne a család nyakán, miközben a másiknak még a lába nyomát is megcsókolják. Ha én sok mindent kapnék, de a testvérem semmit, én ezt nem bírnám szó nélkül hagyni. Fordítva meg pláne nem.

Ez nagyon gerinctelen és szülőhöz nem méltó viselkedés. Az ilyen szülők azt hiszik, hogy a gyereket nem kell tisztelni, mert tisztelet csak a felnőtteknek jár. Pedig ez nem igaz!

Sajnos ismerősi körömben is történt ilyen, amit már írtatok. :(

Öcsikének saját lakás, protekciós jól fizető munka, mert hát nehogy megerőltesse magát, de az 1 évvel idősebb testvérnél simán elnézik, hogy albérletben tengődik minimálbéren a szalag mellett, mert nem, az ő egyetemét nem finanszírozták, mert oldja meg maga, meg az a szak amire menni akart (mérnök informatikus) hülyeség, de az öcsikének az egész egyetemi ottlétét fizették albérletestül, tandíjastul.

Undorító. Az ilyen szülők teljesen megérdemelnék, hogy a mellőzött gyerek feléjük se köpjön, a kivételezett meg majd vágja be őket a legolcsóbb öregek otthonába.

Öreganyám ugyanez a kategória, csak verbálisan. Anyumat mindig cs¤szegeti, h nem tud főzni, nem tud takarítani, semmit sem tud, életképtelen, stb (pedig ebből semmi sem igaz), de anyum testvére, aki anyummal egy idős, az egekig van magasztalva, ő tökéletes, ő mindent tud, anyum miért nem tud olyan lenni mint ő, pedig anyum testvére kb 5 évet nem dolgozott le összesen, 3 gyereke van 3 különböző apától (egyiktől sem tudja a gyerektartást behajtani), elhízott, bunkó és lekezelő.

Vannak ilyenek. Most már megértem, hogy anyum miért nem akar öreganyámhoz menni ha ünnep van. Nem is megyünk.

Érdekelne, hogy 14 éves mit szól ehhez, mert ha kicsit is szereti a testvérét, szól a szülőknek, próbál rájuk hatni. Vagy túlságosan élvezi az egészet, és fél, hogy akkor meg ő kapna kevesebbet?

Világosíts fel kérlek!

Én nem tűrtem volna el hogy a testvéremet így semmibe vegyék.

Úgy, a saját példánkból kiindulva a kivételezett gyerek nem igazán veszi észre, ha kivételeznek vele. Jó, itt nem olyan hatalmas dolgokra kell gondolni, hogy lakást vesznek neki, a másiknak meg nem, mert azt azért bárki észrevenné. Inkább csak drágább cuccot kap, mint a testvérei, vagy több csokit, esetleg jobban odafigyelnek rá. Egyszer az én testvérem megkérdezte anyámékat, miért kap több mindent, mint én, erre az volt a válasz, hogy ez a jó jegyek jutalma. Utána tesóm nem firtatta, nagy eséllyel ezzel nyugtatta magát, hogy ő tett ezekért a dolgokért. Persze, vittem haza én is jó jegyeket, de arra az volt a reakció, hogy az irodalom könnyű tantárgy, rajzolni bárki tud, töriből kivételezik velem a tanár, egyszóval, mindig volt valami indok, amiért én nem kaptam egy pár száz ft-tal több zsebpénzt, vagy valami apróságot.

Lakásvételnél miért nem szól a gyerek? Nos, itt nekem annyi tippem lehet, hogy örül neki, hogy kapott, és szinte minden az ölébe hullik. Nem szeretné ezt a viszonyt kockára tenni. Különben is, ahogy megfigyeltem, mindig az a gyerek kap cuccokat, aki az életben egyedül nem sokra vinné, hiszen nem tanult meg küzdeni úgy a dolgokért, ahogy a másik testvére tette, akit nem kényeztettek el...

Engem nagyon érdekelne, hogy akik leírtak eseteket a kivételezésekről, láttak-e kiugró hasonlóságot a kivételezett gyerek és a szölő között.

Mert szerintem ott van a kutya elásva. A szülőben talán nem is tudatosan alakul ki a kivételezés a ráütött gyerekkel; vagy fordítva, a hátrányba hozás a teljesen másfajta gyerekkel szemben.

És racionalizálja, igazolja különböző magyarázatokkal, végülis erre van az intelligenciánk.

Biztos valahol normális, ösztönszinten megmagyarázható.

A hasonlóság lehet belső tulajdonságokban is, akkor nehezebben utolérhető. Amikor a szülő a saját szemléletét, viselkedési formáit látja a gyerekben.

Érdekes társasjáték a család.

igen, a válaszokból is kiderül, hogy sajnos ez az általános, és az a ritka, ahol nem így van.

nálam is pont ugyanez van. én vagyok 23, öcsém 21.

igazából nem is tudom hol kezdjem, mi az, ami fontos.

azt kell rólunk tudni, hogy nem igazán lettünk felkészítve az életre, ellenben míg nekem igencsak hasonló "sorsú" barátaim vannak, addig öcsémnek sikerült olyan baráti társaságba bekerülni, akik tudták egyengetni a dolgait, kvázi ha munkáról van szó, akkor neki sokkal több elképzelése van, mint nekem. tulajdonképpen nálunk ismerősökkel az a téma, hogy nem tudjuk, mégis mit kezdjünk magunkkal.

ennek ellenére öcsém már dolgozik, igaz nem a szakmájába, de édesanyám közbenjárásával sikerül neki intézni egy állást...ezzel szemben én pedig annyi instrukciót kaptam, hogy menjek már, oszt dolgozzak valamit, ne itthon tespedjek. nyilván próbálkozok elhelyezkedni, csak egyedül nehéz, esetleg menjek a helyi üzembe dolgozni, mind1, csak menjek, mert amúgy is már nem akarnak eltartani...

ebből következik nyilván, hogyha lenne valami, akkor a rezsibe, kajába be kellene szállni. ez is tök természetes, de öcsémnél semmi ilyesmi.

ő elbulizza, barátnőjére költi, vagy épp magára, sokadik ruhát megveszi stb.

maga a munkahelyre is kap "zsebpénzt" minden nap egy 1000est, hogy vegyen magának valami reggelit...szóval még neki fizetnek, miközben én egy utolsó senkiházi naplopó vagyok, akit el kell tartani.

ezek mellett meg persze ott vannak a már mások által említett kivételezés is. itt is tudni kell, hogy én elég visszahúzódó vagyok, öcsém meg mindig is az a rosszabb gyerek volt...sokat hazudott, és hazudik jelenleg is, viszi a pénzt is, vitt már el pénzt anyum pénzéből is.

persze ha mégis történik valami, akkor ő kidumálja magát, mikor engem kérdeznek meg, akkor "jajj persze, érdekes", engem gyanusítanak csak úgy, mikor semmi okuk nincs rá.

pár éve egy xbox-on volt a vita. én, saját pénzemből megvettem, de az öcsém haverjától ár alatt, kvázi ő intézte el, csak mivel neki épp nem volt annyi pénze, mondta, hogy vegyem már meg. aztán meg persze elkezdett követelőzni, hogy márpedig neki pont annyi joga van használni mint nekem, ha nem kell, nem is adhatom el, inkább adjam neki, majd visszaadja a pénzt. és itt is, szüleimnek ez teljesen jogos volt...

ezzel kapcsolatban is olvastam egy kérdést itt pár napja, amiben kb. ugyanez volt a szitu, volt egy áru, amit x ember árult, y ember rokona, neki pont nem volt pénze, ezért megkérte az egyik haverját, hogy neki kell-e, olcsó. belement, aztán a haver meg persze eladta rendes áron, de y ember meg nem kapott semmit, mégis követelőzött, hogy hát de neki köszönheti, hogy olcsóbban megvehette, szóval jár neki a profitból is...erre mondják azt, hogy üzletben nincs barátság...haver megvette a saját pénzén, majd eladta. :D

na szóval az xbox-os ügy is ilyesmi...persze nem lett eladva utána, de ez akkor is bosszantó, hogy kifizetteti velem(mellesleg volt valamennyi pénze, ha nagyon közösködni akart volna, akkor beszállhatott volna az árába), aztán nem csinálhatok vele azt, amit akarok.

végtelenségig lehetne sorolni a sztorikat, szóval sajnos elég általános ez a probléma.

én is gondoltam már arra, amit itt írt valaki, hogy ez későbbiekben visszaütött, és az idősebb gyerek elhajtotta a szülőket, mikor segítség kellett volna nekik. én szerencsére még nem vagyok abban a helyzetben, de ha ez így megy tovább, lehet eljutnék arra a pontra...