Miért kivételeznek papámék az unokatesómmal?

Kezdjük ott, hogy már egész kiskorom óta azt látom, hogy papám és az élettársa totál kivételeznek unokatesómmal. Tegnap voltunk unokatesóméknál, és ugye nemrég volt a névnapja... papám meg egyből adta neki a pénzes borítékot és egy szatyor gyümölcsöt. Azzal semmi bajom, hogy pénzt ad neki, adjon csak neki úgyis van mire költenie ennyi idősen (velem egy idős & fiú - ha számít). Nekem nem fontos, hogy ajándékot is kapjak, de én névnapomkor még annyit se kaptam, hogy "Boldog névnapot." Pedig azért papámmal eléggé jó a kapcsolatunk. Ami náluk nem fért a kertbe, azt nálunk vetette el és mindig segítettem neki elvetni és összegyűjteni is. Azt nem mondhatjuk, hogy "jaj már öreg és lehet feledékeny", mert a korához képest nagyon nem mondhatja rá senki, hogy az. Tavaly a szülinapomat felejtette el, aztán kb. egy hét múlva eljött hozzánk, és vigyorogva kérdezte, hogy észrevettem-e, hogy nem köszöntött fel (amit nem is tett meg azután se). Kicsit vacak érzés, hogy ha nekem van szülinap/névnap/karácsony, nekem a legminimálisabb dolgok jutnak, unokatesómat meg elárasztják pénzzel, drága férfi spraykkel meg csokival. Ha megyünk valahova városon kívüli családi összejövetelre, akkor mindig papáék visznek, és haláli csend szokott lenni. Élettársa (nevét nem akarom mondani) csak köszön és se hozzám, se anyához nem szól, aztán ha megérkezünk azonnal megy nagynénémékhez és rögtön kivirul és indul a pletyizés. Kiskoromban sokat voltunk uncsimmal náluk, és mindig őt kérdezték, hogy véletlenül nem szomjas-e és ha azt mondta hogy szomjas akkor neki odavitték az innivalót és papám élettársa tőlem is megkérdezte, de úgy, mintha nem is vette volna észre hogy ott vagyok, pedig anno állandóan egymáson csüngtünk uncsimmal, ha papáéknál voltunk. Egyszer csak én voltam ott, és párszor megkérdezte, hogy nem vagyok-e éhes és nemet mondtam, akkor halkan (de én hallottam) azt mondta hogy akkor ne is egyek. Ha karácsony van, akkor mindig azt hallgatjuk, hogy velük mi van és anyával a dolog nagy részében csak erőltetetten vigyorgunk. Talán akkor mi is megszólalunk, amikor néném kérdez valamit, de aztán papám vagy élettársa mond valamit és megint csak ők beszélnek.

Egyébként nagyon sokszor van az, hogy azt gondolom, hogy papám élettársa egész jófej, mert jól elbeszélgetünk és mindketten nevetgélünk, aztán hirtelen vannak olyan pillanatok, hogy ha megpróbálok viccelődni, akkor olyan fejet vág, hogy lerí róla, hogy azt gondolja mekkora idióta vagyok és úgy szólal meg, hogy tudom, jobb lesz ha inkább elhallgatok. Mint tegnap, amikor néném adott egy tornacipőt és széles volt a lábfejénél amiről eszembe jutott, hogy neki az unokájának nemsokára esküvője lesz és mondták, hogy nem találnak jó cipőt a lábára mert széles lábfeje van és mondom ez jó lenne neki... de csak a fejét rázta és azt mondta, hogy "Áh, nem ilyen kell neki!" és olyan "Phöö.." szerű hangot is hallatott egész halkan...

Gondoltam arra, hogy nénémék azért kedvencek, mert a házasodni készülő unoka néném munkatársa és így barátja is és így papám élettársa is jobban barátkozott nénémmel...

Van hasonló tapasztalatotok? :/

16/L