Miért kivételeznek egyes szülők ennyire a gyerekeikkel?

"A 14 éves kapott egy csomó mindent, saját laptop, új telefon, pénz, stb, az anyuka bőszen mesélte, meg hogy hogy örül neki. Aztán mikor anyum megkérdezte, hogy és a 17 éves mit kapott, akkor csak ennyi volt a válasz: egy pulóvert, meg egy tábla csokit."

Majd a 14 éves megkérdezte a 17 évest:

-Téged nem zavar, hogy én ennyi mindent kaptam, te meg csak egy pulóvert?

Mire a válasz:

-Nem, engem csak az zavarna, ha leukémiás lennék, mint te!

Tudom, elég régi a vicc...

Az ilyen szintű kivételezés később nagyon vissza fog ütni, nagyon jó példa erre az, ami a tágabb ismerősi körömben történt.

Ott 2 lány volt, az egyik 25 a másik 27 éves. Már előtte is ment a kivételezés, a 25 éves sokkal több mindent kapott mindig (ismerjük az idősebbik lányt, rendszeresen beszélgetünk, nővérem jó barátnője, és velem is jóban van), ennek a kicsúcsosodása akkor volt, mikor mindkét lány férjhez ment. Az idősebbik kapott a szüleitől nászajándékba egy szakácskönyvet, meg egy kicsi étkészletet. Ez az egész kb max 6-7 ezer forint lehetett.

A nagyobbik lány a férjével a mai napig albérletben vannak, gyűjtenek saját lakásra, és minden pénzüket be kell, hogy osszák, a szülők nem segítenek, mert "nekik sincs, meg már felnőttek, önállóak". Oké, ez igaz, viszont amikor a fiatalabbik férjhez ment (az idősebbik után 1 évvel), a szülők nekik vettek egy lakást, egy autót, meg pár bútort is. Mert hát hogy könnyebb legyen nekik az élet, és NE KELJEN ALBÉRLETBEN SÍNYLŐDNI.

A nagyobbik lány ekkor nagyon kiborult, és összetört. Nem az ajándékok miatt, hanem mert tényleg úgy érezte, hogy a szülei számára ő egyáltalán nem létezik, vagy csak egy kolonc. Innentől iszonyat minimálisra csökkentette a kapcsolatot a szüleivel, sőt, manapság már nem is beszélnek. Mondta, hogy csak viseljék gondját a húgának, ha már őt ennyivel jobban szeretik.

Véglegesen az tette be az ajtót, hogy nemrégen a szülőknek valami gondjuk támadt, és nem tudták azt egyedül megoldani. Minő meglepetés, a hugica tojt az egészre, ő nem segített. Egyből eszükbe jutott a szülőknek, hogy van egy nagyobbik lányuk is, és hozzá fordultak segítségért. A lány pedig csalódottságában és mérgében rájuk csapta az ajtót azzal a felkiáltással, hogy ha ő eddig nem is létezett a számukra, akkor akkor se létezzen, amikor problémájuk van és a húga tojik rá.

Ezt maga a nagylány mesélte el, és mondta, hogy nehéz volt, de élete legjobb döntése volt.

Most karácsonykor sem látogatják meg a szülőket, az unokát sem viszik. Szerintem teljesen érthető, miért.

Az ilyen nagy kivételezéssel a szülők saját maguk alatt vágják a fát. Csak azt érik el vele, hogy az egyik gyerekük az igazságtalanság miatt elhidegül, elidegenedik a szülőktől, a kivételezett gyerek meg majd megszokja, hogy minden megy a feneke alá a semmiért cserébe.

A nagyszüleim ugyanilyenek ilyenek voltam apámmal meg az öccsével. Hogy miért, nem tudom, de az unokákra is kiterjedt ez a dolog, azaz velünk a tesómékkal látványosan kevesebbet törődött a nagyanyám, mint az unokatesóimmal.

Megkérdezni tőlük már nem tudtam, nagyapám nem érte meg a születésemet, a nagyanyám meg idősödő, betegeskedő, háklis öregasszony lett, mire eljutottam odáig, hogy feltegyem ezt a kérdést, úgyhogy hanyagoltam a témát. (Azóta már nem él ő sem.)

Érhetetlen és felháborítóan igazságtalan az ilyesmi.

Az ilyen szülőket legszívesebben pofán csapnám.

Milyen dolog az, hogy az egyiknek mindent megvesznek, a másiknak meg előadják az undorító álszent hegyi beszédet, miszerint meg kell tanulni, hogy nincs mindenre pénz?

Apám családja ugyanez volt. Csak apám volt a fiatalabb, és a 2 évvel idősebb bátyját kényeztették el. Neki mindent megvettek, saját autó, ház, a mai napig ők töltik a telefonját, és még munkát is szereztek neki kapcsolatokon keresztül. Apámat meg 18 évesen elzavarták dolgozni, hogy ha egyetemre akar menni meg tiszta ruhát akar, akkor dolgozzon meg érte, otthon meg adjon bele a rezsibe (miközben a bátyja meg ingyen lakott otthon, neki az egyetemet is fizették, stb). Apám szerencsére kapott az alkalmon, és amint lett munkája, egyből el is költözött, és kiosztotta a szüleit a francba, hogyha ők így állnak hozzá a testvéréhez képest, akkor ugyanilyen hozzáállást várjanak apám részéről is, amikor majd a szülők szorulnak segítségre.

Így apám levelezőn végezte az egyetemet. Nagyanyám meg nagyapám velem meg a testvéremmel is el akarta kezdeni ezt a kivételezést, de apám nem engedte, és nem is látogatjuk őket már. Mondta apám, hogy ő ennek minket nem akar kitenni, mert az ilyen nem nagyszülő, meg nem is szülő.

Apám bátyja pedig a mai napig a kiskedvenc, ő meg komótosan sz@rik a szüleire, nem segít semmiben. Amikor az anyja rosszul lett, akkor is taxit hívatott, mert ő most nem akar autóba ülni. Az ilyen barom szülők úgyis visszakapják az élettől az efféle kivételezést.

Megérdemelnének az ilyen szülők egy jó sokáig tartó kezelést, napi szintű pofonokban adagolva.

A mi családunkban elég sűrűn előfordul az ilyesmi...

Kezdődött az egész a nagyszüleimmel, akik a legkisebb gyerekük gyerekeit istenítették. Húsvétra a 9 évesnek 40 ezer zsebbe, nekünk meg nagyapám küldött egy szelet Sport csokit, hogy osszuk el 3 felé... A másik fiának a gyerekei kaptak asztali gépet, meg a legújabb tévét, műholdas csatornát köttettek be, melyet minden hónapban a nagyapám állt teljes egészében. Nálunk a legkisebb kapott egy 600 ftos Mikulás csomagot, mi a 10, és 8 éves "nagy marhák" semmit, mert már idősek vagyunk ehhez. Nem is vártuk, hiszen előtte se kaptunk semmit. Unokaöcsém ballagására kapott egy pénzcsokrot, az enyémre el se jöttek, mert belőlünk úgyse lesz semmi. Azóta is unokaöcsém van közmunkán, az informatikus végzettségével, amit annak idején annyira az egekig magasztaltak nagyapámék :D Az én nettó fizetésem a háromszorosa az övének, de ebből is én jöttem ki rosszul, mert én nem támogatom anyagilag unokaöcsémet, nem tisztelem a család értékét, így kapjam vissza az élettől ugyanezt, a testvéreimmel együtt... Nem is beszélek már velük azóta sem.

Húgommal a szüleim is kivételeztek, nem anyagilag ugyan, de neki több dolog el volt nézve annak idején, mint nekünk. 14 évesen köldökpiercing, engedély nélkül, egy nem hivatalos helyen? Milyen okos lány, hogy feltalálja magát! Milyen életrevaló lesz, ha felnő!

Öcsém suttyomban 15 évesen cigizik a szomszéd lánnyal? Apám úgy elverte, hogy napokig fájt neki a helye.

Húgom napi szinten buliba akar menni? Hadd menjen, most élje ki magát, amíg tudja, ilyenkor fiatal. 13 évesen.

Öcsém hetente akarna bulizni? Szó se lehet róla, kéthetente, jegyektől függően. És nem, nem volt rossz tanuló...