Hogyan viselkedtek, mit csináltok, ha olyan rokont kell vendégül látni, vagy hozzá menni vendégségbe, akit alig bírtok elviselni?
Az, hogy nem hívom/nem megyek nem opció, mert muszáj. (Pl. férj/feleség testvére/anyja/apja stb.)
Az ominózus rokon állandóan beszól, okoskodik, kioktat, kérdőre von, mindezt persze az "Én csak jót akarok", "én csak beszélgetek", "én csak aggódom miattatok" álcája alatt.
Ha van konkrét történet, példa is, szívesen olvasnám.
1. Olyan embert, akit nem tudok elviselni (mert bunkó), NEM látok vendégül. (A saját lakásomba azt hívok, akit akarok, olyan nincs, hogy muszáj!)
2. Olyan emberhez, akit nem tudok elviselni, NEM megyek vendégségbe. (Egy felnött ember el tudja dönteni, hová akar elmenni, olyan nincs, hoyg muszáj!)
Tehát pl. ha a férjed/feleséged rokona az, akit te nem szeretsz, inkább okozol fájdalmat a párodnak (mert mondjuk ő nem utálja a saját rokonát), mint hogy elviseld a kellemetlen rokont?
És de igen, van olyan, hogy muszáj, mert nem elszigetelt párokban élünk, hanem mikroközösségekben, és ezek a kapcsolatrendszerek olykor megkövetelik a kompromisszumot.
Az en ferjem kepes volt osszeveszni az apjaval, mert folyamatosan beszologatott nekem. O szereti, de mostmar tartja a tavolsagot. Ezert nem hivtuk meg oket karacsonyra sem.
Egy normalis ember, ha megsertik a tarsat, akkor minimu reagal ra, nem hogy meg elvarja, hogy vendegsegben is jopofizzunk vele.
Ügyesen áthidalom az ilyet.
Csak egy telefon, és mindig szívesen látnak a munkahelyemen, az ünnepek alatt-közt mindig létszámhiány van.
A pénz is dupla, és a vendégjárás időpontjában legalább azt csinálom, amit szeretek, és jól meg is van fizetve.
Évek óta így csinálom. :)Bevált.
"Tehát pl. ha a férjed/feleséged rokona az, akit te nem szeretsz, inkább okozol fájdalmat a párodnak (mert mondjuk ő nem utálja a saját rokonát), mint hogy elviseld a kellemetlen rokont?"
Ehelyett adod a mártírt, elviseled egy szemét ember aljaskodását veled szemben - ráadásul a saját lakásodban, ráadásul ünnepek alatt -, és a férjed mindenzt eltűri, mert képtelen konfrontálódni az önző, beszólogató, téged megalázó szemét rokonának? Bárki is legyen az.
"És de igen, van olyan, hogy muszáj, mert nem elszigetelt párokban élünk, hanem mikroközösségekben, és ezek a kapcsolatrendszerek olykor megkövetelik a kompromisszumot."
Felnőtt emberek esetében ilyen téren nincs olyan, hogy muszáj. Kb. az egyetlen muszáj, amit el kell tűrnöd, hogy a főnököd kioktat, ha nincs más esélyed lelépni más melóhelyre vagy az orvosod megvizsgál és az kellemetlen.
Egyébként te elég rosszul értelmezed a kompromisszumot, kedves Kérdező. A helyzet az, hogy a kompromisszum mindig KÉT fél problémamegoldásának az eredménye, nem pedig az az eset, hogy az egyik üt és te gyáva vagy visszaütni.
Számomra a Karácsony és minden más ünnep a szeretetről és a békéről szól, a kikapcsolódásról és az örömről. Aki ezt el akarja rontani, annak az ajtón kívül van a helye. Mivel a párom mellettem áll mindenben, ez nem is kérdés nálunk. Sokaik alkalommal fogunk kettesben ünnepelni, és mondhatom, kevesebb békés ünnepünk van, mint a karácsony. 24-én megnézzük DVD-ről a Diótörőt vagy más klasszist, eszünk egy jót, másnap pedig színház vagy koncert.
Nincs rokon, aki miatt gyomorbajos legyek fiatalon. Még a telefonok is ki vannak kapcsolva, a vonalas kihúzva. Béke van és nyugi. :)
Egyik mamám elég kiállhatatlan, ünnepekkor muszáj elviselnem, rövid ebéd (ráadásul nem is főz jól, ő megmaradt a zacskós levesnél és a gyorsfagyasztott pulykaszerűségnél), aztán valami ürügy folytán mihamarabb kocsiba ülünk és elhajtunk.
Szerinte egy elkényeztetett pi*sa vagyok, mert nem fogadtam el papám régi kocsiját, úgy, hogy azzal járjak, csak úgy jöhetett volna szóba, ha eladom és amit kapok érte pénzt még hozzádobok valamennyit és veszek egy rendes, számomra megfelelő autót. Na ez neki nem tetszett, úgyhogy megmondtam neki, hogy akkor nem vagyunk rászorulva, tartsa meg magának. Azóta próbál "kedveskedni", de pont ezen az álszent módon, amit te is leírtál, és nagyon átlátszó, nagyon utálatos... Ezeket a fél órákat valahogy kibírom 3 havonta. Apám miatt muszáj menni hozzá is.
„Egyébként te elég rosszul értelmezed a kompromisszumot, kedves Kérdező. A helyzet az, hogy a kompromisszum mindig KÉT fél problémamegoldásának az eredménye, nem pedig az az eset, hogy az egyik üt és te gyáva vagy visszaütni.”
Számomra mondjuk egyértelmű, hogy nem az idióta rokonnal akarok kompromisszumra törekedni, hanem pl. a férjemmel, esetleg a történetben másodlagosan érintett nagyszülőkkel, akiknek sem az unokájukkal való ünneplést nem tilthatom meg, sem a vendégkör korlátozását nem írhatom elő.
A válaszod többi részére inkább nem is reagálnék, annyira nincs összefüggésben az eredeti problémával. A sértegetésre pedig nemigen értem, hogy mi szükség volt.
"Ehelyett adod a mártírt, ... és a férjed mindezt eltűri, mert képtelen konfrontálódni az önző, beszólogató, téged megalázó szemét rokonának?"
"... és te gyáva vagy visszaütni"
Mifelénk egyik sem számít hízelgésnek, de lehet, hogy én vagyok túl érzékeny... :)
Nem vagy tulerzekeny egyaltalan, csak nem lattam. Bocsi! Ez tenyleg serto..
Nem ertem miert kell elkezdeni szemelyeskedni allandoan...na mindegy is. Jo ejt!🌸
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!