Ti hogy oldanátok meg a karácsonyozást?
Férjemmel idén ősszel házasodtunk. Az elmúlt években eleinte természetesen a saját szüleinkkel, testvéreinkkel töltöttük az estét 24-én, de az utóbbi két évben abba a kellemetlen helyzetbe mentünk bele, hogy egyik évben ő "rohangált", másik évben én, azaz egyikünk végig a saját szüleivel, testvéreivel lehetett. Egyébként az ország másik végében lakunk, mint a rokonság.
Idén elhatároztuk, hogy házasként szeretnénk kettesben tölteni a szentestét, amit az én részemről kicsit viharos fogadtatás ért. Mivel nekem még élnek a nagyszüleim az elsősorban édesapámnak a véleménye, hogy ameddig tudunk, töltsük együtt ezt az estét. Én viszont cseppet morbidnak érzem a nagyik halálát határvonalnak meghúzni, és 25-én, 26-án lehet együtt a család. Testvéreink egyelőre vagy egyedülállóak vagy nincs olyan komoly kapcsolatuk, hogy felmerülne ilyesmi, mi vagyunk az elsők a családban, akik "robbantanák" a sok éves hagyományt, de az egész családot képtelenség összeterelni. Se ereje, se kapacitása nincs a senkinek, hogy mindenkire főzzön, vendégül lásson mindenkit, én azt érzem, anyukámnak még jó is lesz, ha nem kell stresszelnie aznap, mert évek óta inkább a kapkodás ünnepe volt, ráadásul szegény nagymamám sem viseli már túl jól a felhajtást.
Szóval összefoglalva alapvetően eldöntött dolog, hogy mit szeretnénk, mi lesz valójában, de érdekel a véleményetek, ha voltatok hasonló helyzetben, hogyan léptetek tovább, hogyan oldottátok meg?
Én csak ismétlem, hogy közös család vagytok. A Szenteste a kis családé! Én a helyedben meghoznám a határokat! Mert ezek azok a szabályok, amiket majd a gyerekednek is átadsz, még ha messzinek is tűnik.
Mi is friss házasok vagyunk, ez lesz az első házasságban töltött karácsonyunk, de mi tavaly is (összeköltözve) a 24-ét kettesben töltöttük az akkor még csak vőlegényemmel.
Bár, nálunk a szüleink is természetesnek tartják, hogy mi már egy család vagyunk.
Vicces az egészben, hogy idén karácsonykor már nagy pocis terhes leszek autó nélkül, így 25-én anyukámék, 26-án pedig a férjem szülei jönnek hozzánk, így mi igazából végig otthon maradunk.:)
Az én nagypapám egyedül élő 92 éves volt tavaly (nemrég halt meg), a szüleim legutóbb 24-én átmentek hozzá vagy elvitték magukhoz. 25-én mi mentünk haza a szüleimhez, 26-án meg a férjem szüleinél voltunk (vagy fordítva).
28n
Szerintem is mostantól már egy család vagytok, így nektek kell kialakítanotok, hogy a ti családotoknak mi a legjobb karácsonykor. Szóval a helyetekben kettesben tölteném a szentestét.
Idén én is borítom a hagyományokat. Nem hiányzik a karácsonyi idegbaj, rendelek süteményt, ételt, és nem fogok semmi mást csinálni, mint pihenni, és a gyerekeimmel játszani a fenyőfa alatt. Ez nagyban eltér a családi hagyományoktól, de nem zavar.
Köszönöm mindenkinek! Mivel nagyjából ugyanazt írtátok le legtöbben, ami történni fog nálunk is, ezért az utolsónak szeretnék válaszolni, aki egy cseppet túl cinikusra vette a hangot.
Kezdjük azzal, hogy a párommal évek óta együtt élünk, mindketten tanulunk és dolgozunk, örülünk, ha két perc egymásra szánt idő jut, igencsak értékelnénk egy egész napot.
Folytassuk azzal, hogy természetes, hogy egyedül nem hagynék senkit, valamit nagyon félreértettél sajnos. Minden nagyszülőm él szerencsére, és így minimum a saját házastársa ott van mellette, de valószínűleg ugyanúgy együtt töltik a szentestét a családtagok, mint eddig, csak nélkülem, ami 5 embert jelent.
A családi összejöveteleket alapvetően én is szeretném, ha nem az lenne évek óta, hogy 1. valamelyik lakásban tartjuk, és az ottani "házigazda" egy idegroncs lesz, hiába hoz mindenki valami kaját, senki nem tud lazítani 2. étterembe megyünk, ami baromi drága. Sem édesanyámat, sem nagymamámat nem terhelném sem az előkészületek, sem a rendrakás-pakolás problémájával.
Eddig azért volt természetes a dolgok menete, mert a szüleim egykék, így adott volt, hogy szülők-nagyszülők-gyerekek együtt. Számunkra ez a szűk család.
Sajnálom, amiket írsz, nem gonoszkodni szeretnék, nem azért tölteném külön a karácsonyt, hogy ártsak, hiába írsz olyanokat, mintha valami szörnyű tettet hajtanék végre, amiért majd bűnhődni fogok... SŐT! Egészen egyszerűen szeretném kímélni az elfáradt szülőket, nagyszülőket (az egyik nagyim már az esküvőt alig bírta ki, ahol egy órát kellett ülnie, hazament aludni, aztán jött a lagziba egy órát eszegetni), és szeretném az immáron 7. olyan karácsonyt, amikor a párommal vagyok most már végre vele tölteni, főleg mivel immáron a férjem.
A többieknek tehát ezúton köszönöm még egyszer, mert így is lesz, ahogyan írtam is a leírásban, nem érzek lelkiismeretfurdalást, nem megyek bele vitákba, ez az év talán furcsa lesz, de valóban, az tetszett a legjobban, amikor valaki írta, hogy ez olyan hagyomány, ami időről időre változik, és valamikor el kell kezdeni.
Ja, és még az utolsónak, illetve kiegészítésképp mindenkinek: szerintem nem karácsony napján kell csak szeretni egymást. Igaza van az utolsónak, hogy addig kell együtt lenni, amíg lehet, de nem kell feltétlenül ennek karácsonykor lennie. Hiszen mától számítva az egy hónap múlva lesz, addig is lehet még együtt lenni, ha ki akarjuk élvezni még azt a kis időt. Minek ezt egy adott napon kötelezővé tenni?
Ugyanúgy én nem halottak napján járok a temetőbe, máskor is gondolok a szeretteimre, és amikor tudok, meglátogatom őket...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!