Mit csináljak, hogy az unokanővérem ne gonoszkodjon?

Szakmunkásképző iskolákba már 20-25 éve is jellemzően a gyengébb képességűek mentek, ma meg még inkább.

Számomra közömbös embert nem piszkálnék azért, hogy miért nincs több ambíciója, de gyerekemet már igen. Faterom is anno mondta nekem, hogy ha nem tanulok rendesen, akkor gyárban fogok krampácsolni . 13 évesen iskolával gyárlátogatásra mentünk egy szakadt gyárba, ez végképp meggyőzött arról, hogy tanulni érdemes.

Úgyhogy unokatesód és szülei lehet, hogy az önérzetedre akarnak hatni csak. Ha Neked ez a terület tetszik, akkor kicsit több ambícióval tanulhatnál ruhaipari technikusnak is. (Később, akár munka mellett, ruhaipari mérnöknek is.)

Te most szándékosan vagy ekkora gyökér? Szakmunkásról beszéltem.

A varrónőről, amelyik a ruhádat varrta. A pékről, amelyik a kenyeredet sütötte.

Nem a kukásról, meg a takarítónőről. De ha már szóba hoztad őket: nélkülük meg belefulladnál a koszba.

Én a helyedben egy kedves mosollyal az arcomon annyit mondanék: "Édesem, én olyan ruhát varrok majd magamnak, amilyet csak akarok, amíg te a márkásnak kikiáltott tömeggyártott kínait fogod hordani, vagy pont nekem fogsz több tízezret fizetni azért, hogy egyedi ruháid legyenek."

Mellesleg nem szégyen a szakmunkásképző. Ha varrónő akarsz lenni, akkor tarts ki az elhatározásod mellett, a rokonaiddal meg ne foglalkozz! Meglepődne az unokatestvéred, ha tudná mennyit keresnek a varrónők, akiknek vállalkozásuk van.

Nem értem. A rokonod és így viselkedik veled? Tudod mit tennék a helyedben? Jól pofán verném. Ezt komolyan mondom.

ha még egyszer beszól verd pofon. Ha jönnek a haverok akkor mondd meg nekik hogy ez családi ügy ne avatkozzanak bele. Ha nem akarod hogy amíg oda jársz addig szivasson, akkor neked kell tenned valamit. Amúgy fel nem tudom fogni hogy családtagok hogy viselkedhetnek így egymással. Persze nem az erőszak a legjobb megoldás. Talán először beszélj vele négyszemközt.:)