A férjem és a testvére rá akar "erőszakolni" egy jogosítványt a lányomra? Miért ilyen akadékosak? Hogyan "állítsam le" őket?

Örülök a hosszú, részletes válaszoknak; hálás vagyok, hogy ennyien írtatok.

Az én véleményem is az, hogy bár tényleg hasznos dolog vezetni, de tényleg számos egyéb lehetőség is van, amivel helyettesiteni lehet.

A gyerekeimet sem szeretném befolyásolni: bár én is a jogsi nélküliek közé tartozom, sosem neveltem beléjük a véleményemet, sosem „paráztattam be” őket; sőt, a férjem szeret és szokott is vezetni.

Fordított helyzetben, ha minden vágyuk a vezetés lenne, sosem beszélném le őket (akkor lennék tényleg buta).

De mivel a lányomtól a vezetés távol áll, és szerintem hiba lenne ráerőltetni. A lányom többször is mondta, hogy még távol áll tőle a vezetés, férjemék ennek ellenére piszkálják vele, szinte naponta! Ezen vesztünk össze. Azt az elvet vallom, hogy csak akkor vezessen az ember, ha úgy érzi, van kedve és bátorsága hozzá. Az utak amúgy is számos veszélyt rejthetnek, erre kitűnő példa a számos baleset, ahol egy bizonytalan sofőr bármikor pánikba eshet. Ezektől a balesetektől szerintem jobban fél az az ember, akinek semmi elszántsága nincs, mint az, akinek van.

Úgy gondolom, én azért tudok jobban átélni a gyerekeim helyzetét, mert én is félek: én a félelmet látom, a férjemék pedig azt, hogy a lányom milyen lehetőséget szalaszt el (de van rá alkalma még a jövőben bármikor).

Én attól frászt kapok, ha a férjem mellett ülök az anyósülésen, és velünk szemben jön egy busz, vagy egy traktor… Főleg a kanyarokban…

Azt is vallom, hogy csak olyan vezessen, aki tényleg alkalmas rá: mások, és saját épségét veszélyeztetni is felelőtlen dolog. Sajnos sokan vannak, akik rossz sofőrök.

Most a lányom is így gondolja; de ha kis idő múlva mégis kedve lenne hozzá, ám legyen. Vitathatatlan, hogy vezetni előny, de ha nincs mögötte kedv és bátorság, biztonságérzet, akkor csak nyűg, és kín az egész…

A fiamra rátérve ő sem akart vezetni. Én akkor sem beszéltem le róla, de belefogott, megcsinálta, de azóta sem vezetett egyszer sem, mert fél. A sógorom azóta is szőrözik vele, hogy miért mindig az apja vezet, mikor neki is van jogosítványa…

Szóval a sógorom állandóan megtalálja a módot, hogy belekössön az emberbe…

+Egyik gyerekemnek sincs szüksége most vezetői engedélyre…

Köszönöm a sok-sok választ!

Ha lesz előbbrejutás az ügyben, jelezni fogom!