Szerintetek normális apám van?
Az történt, hogy tegnap felhívtak telefonon (20 percig beszéltem rajta). Előtte 1 óráig kint voltam velük a nappaliba. Ezalatt míg telefonáltam kitalálta, h bejön, mert a neten keressek meg neki valamit (egy kb. 20 képről van szó...) anya mondta neki, h telefonálok ne most. Jó. Aztán én elkezdtem tovább tanulni a holnapi vizsgámra, kb 15-20 perc múlva, beront, h mutassam meg a képeket, mondom most biztos nem, majd máskor, tanulok. (Nem akartak kizökkenni...) Ő dühödten kiviharzott meg valamit odapofázott. Nem is érdekelt a dolog.
Ma kb. u.ez zajlott, kint voltam 1 órát velük, nem közölte h meg akarja nézni a képeket, én megint kaptam egy telefont, szintén 20 perc, majd ezután kimentem inni és eszembejutott h most megnézné-e a képeket, megmutatom. Még én ajánlom jófej módjára fel, erre megkaptam, h mekkora egy szar szemét alak vagyok, más fontosabb, meg egy idegen akivel telefonálok, bezzeg rá nem érek rá, majd énis ezt kapom tőle, csak ha van kedve akkor tesz meg valamit, meg h ő meg nem nézi a képeket ezek után, mit képzelek, majd ha neki kedve van megnézni, majd amikor ő mondja, és ez nem most van. Mindennek lehordott.
Mit képzel magáról? Itthon szolgaként kell lenni, ugrani mindenre, nem fürödhetek, telefonálhatok, tanulhatok mert ha ő kitalál valamit ugrani kell? Ha nem akkor egy szar ember vagy? Másnak is van ilyen apja? Ma miért nem tudta volna megnézni a képeket? Ha bezzeg 1 hétig meg se említem meg azt kapom, hogy 1 hete minden más fontosabb volt. De értitek nem a telefonálás előtt mondta, vagy 1 órával előtte, és akkor h nekem minden más fontosabb volt rá meg nem maradt idő vagy vmi, hanem így szándékosan belémkötött. Ráadásul nem is én indítottam a hívást, hanem hívtak, ne h már ne vegyem fel, bármi lehet...
Mit gondoltok erről? Vagy én látnám rosszul?
21/L
válasza:Óóó hát régebben volt,hogy hajamnál fogva húzott,telefonkönyvvel csapott rám,belém mart de még belém is rúgott.Mindezt kb általános iskolás koromban.De volt hogy középsulisan úgy megütött hogy felrepedt a szám,kék-zöld volt az arcom.Én hülye soha nem tettem semmit....
Ő meg akkora egy idióta hogy észre se veszi magát mostanság sem.Mikor ordítozik velem csak arra gondolok,hogy hogy a francba merészel egyáltalán szólni nekem bármiért,mikor ezt tette?
Megértelek én is. Nyugtat is, hogy más is ilyen szar helyzetben él, és ilyen szintű konfliktusokat él át, a semmiért, szó szerint a semmiért, más gyerekek, isznak, drogoznak, felcsináltatják magukat, nem tanul, nem dolgozik, mégis szeretik az apjuk őket, eltartják. Én meg ezt kapom az élettől, mikor minden rendben van velem, olyan igazságtalan..
Régebben, középsuliban, mikor az első barátommal jártam, pont a NÉVNAPOMON, kaptam tőle ajándékot stb, mikor hazamentem nagy boldogan, megfogott, felpofozott, megragadta a karom, a falhoz vágott, majd az ágyra dobott, mindezt azért, mert nem bírta a barátomat (pl. nélkül) és ki akart rakni otthonról. Sajna én se léptem az ügybe... Azóta is bánom. A karom teljesen véraláfutásos lett, kék-zöld-lila minden színt játszott, szerencsére az osztállyal előtte voltunk o.kirándulni és voltunk kalandparkba, és a végén mikor le kellett csúszni gumikba lehetett ütközni, és azt mondtam mkinek, onnan van a sérülés mert szarul érkeztem... Valaki meg poénkodott h tán ver a barátom?! :D Persze nem mondtam, h nem, csak az apám, inkább csak próbáltam vigyorogni én is. Sajna már ilyen 30 fok volt akkor, nem tudtam takarni a foltokat, dög melegbe, júniusba... Apám is láthatta itthon, nem nagyon izgatta, szerintem nem is bánta, biztos "megérdemeltem"... :D
A többi kommentelő biztos nem ilyen családba nőtt fel, én mit meg nem adtam volna, kicsi koromtól kezdve ha nem a rettegésbe, ordibálásba növök fel. De örülök, h nektek jó életetek van..
válasza:Na várjál... ez most a kérdésedre vonatkozik, hanem amit utóbb írtál.
Nyilván te ismerheted apukádat, nem igazán tudja magát jól kifejezni. Nagy esély van rá, hogy vele sem bánhattak másként a szülei. Az ilyen dolgokban benne van még a munkahelyi stressz is, amit otthon adnak ki magukból az emberek. Ne gondold, hogy nem szeretne, mert akkor már valószínűleg nem lakhatnál otthon. :) Ha beismerné, hogy ilyen a személyisége akkor pszichológus segítségével a kirohanásait valószínűleg tudná uralni.
Hát amit írtam, hogy tehetsz még a kedvére. Ismerheted, hogy tetszene-e neki egy srác vagy sem, ha nem tetszene neki akkor max. az esküvőn mutasd be neki. :D
Esetleg ha lenne apám és ilyen lenne(mert nekem volt apám :D), akkor biztos megpróbálnék vele komolyan elbeszélgetni, hogy nem tetszik ahogy viselkedik. Egyik részről mert egy család vagytok, másik részről, mert amíg gyerek vagy parancsolhat. De ahogy teszi azt, majd te is úgy bánsz vele mikor tehetetlen vénember lesz. :)
válasza:Bocs, :) megnéztem mit írtam, kihagytam legalább egy "nem"-et. A játék az, hogy keresd meg, honnan maradt ki a "nem". :P
Továbbá, ha bántalmaz egy szülő, akkor beszélni kell a másik szülővel, hogy beszéljétek ezt meg. Ha nem megy akkor először a családsegítőt kell felkeresni. Ez nem azt jelenti, hogy a rendőrök fognak kimenni, akik semmit nem tudnak tenni. Hanem olyan emberek akik nap mint problémás emberekkel találkoznak és esetleg sikeresen elbeszélgetnek a szülővel.
válasza:Az első mondatból hiányzik a NEM, játék megoldva.
Kedves utolsó. Mégis mikor mutattam volna meg a képeket, mikor első nap mikor tanultam, ő utána egyből lefeküdt aludni.
Másnap felkeltem reggel fél8kor, már nem találtam otthon, elmentem vizsgázni (sokat kell utaznom, ingázok) majd késő délután jöttem haza. Ő este jött csak meg 7 körül. Vacsora után egyből felajánlottam, napközbe alkalmam nem lett volt soha. Gondolkozzatok már logikusan is néha, mert némelyik hozzászóló el se olvassa normálisan mit írok csak egyből leugat meg belémköt.
válasza:"Nyilván te ismerheted apukádat, nem igazán tudja magát jól kifejezni."
"nem vagytok egy hullámhosszon"
"problémás ember"
Bakker, emberek, ti átgondoljátok egyáltalán, hogy mit írtok? Egy agresszív, verbális és fizikai bántalmazóról beszélünk! Ti tényleg nem fogjátok ezt fel, vagy szándékosan mentegetitek, meg szépítgetitek a dolgot? Ez nem amolyan "beszéljük meg, és jobb lesz" hétköznapi nehézség.
Kérdező: Apád nem "problémás ember", hanem bűnöző, aki egy normálisabb országban már rég rács mögött lenne.
válasza:"De aki nem ilyen családban, körülmények között nőtt fel, nem érti ezt meg"
Általában azok sem értik meg, akik ilyen családban nőttek fel ugyan, de ezt nem hajlandóak tudomásul venni. Mert akkor összeomlana a világképük. Ki szereti beismerni, hogy a szerettei agresszív köcsögök? Inkább maszatolják a problémákat, és azt állítják, ez még nem vészes, lehetne rosszabb is.
Én szerető családban nőttem fel, éppen ezért van viszonyítási alapom, tudom, mi a normális viselkedés, és mi az a minimum elvárás, amit meg kell ugrani, és ami alatt már bántalmazásról beszélünk. A te eseted például kőkemény bántalmazás.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!