A párom alig foglalkozott velem az ünnepek alatt. Jogosan érzem magam megalázva?

Te nem egyszerűen csak önző vagy és túl érzékeny, hanem betegesen féltékeny. De érthető, ha ismeri az ember a történeted. Muszáj a partnerednek nagyobb szabad teret engedned. Amelyik partner görcsösen a másikba kapaszkodik, akkor a másik fél úgy érzi, hogy börtönben van és megfullad, bezárva érzi magát, és az ilyen kapcsolat idővel véget ér. Ez minden kapcsolatra vonatkozik. A szerelem nem azt jelenti, hogy két ember eggyé válik testben-lélekben. Két szerelmes ember személyisége megmarad egy egészséges kapcsolatban. És a szerelmes felek családi-társadalmi kapcsolatai is adottak, amiket ápolni szeretne az ember.

Miért bánt TÉGED, ha az unokatesói olyanok neki, mint az édestestvérei? És miért hasonlítod össze a szeretet mértékét, amit a párod neked ad és amit az unokatestvéreinek ad? A Te Szeretet-mércéden a barátnő feljebb van a ranglistán mint az unokatesó? Miért méred a szeretetet? Miért vagy ennyire féltékeny ezekre az emberekre? Talán mert kevés az önbizalmad? Szeretnél mindenáron a középpontban lenni a látogatások alkalmával? Mert annak idején a szüleid eltaszítottak maguktól, mert nem kellettél nekik. Azt hiszem, nem tudtad még feldolgozni ezt a tényt. Hidd el, hogy nem rajtad múlott, hogy ez így történt. Te egy ártatlan kisbaba voltál: nem tehetsz semmiről. Az ilyen édes-szülő, találóbb fogalommal NEMZŐ nem ér semmit, ÉRTÉKTELEN ember(ek).

Azt javaslom, hogy ha ennyire rosszul érzed magad, és szó szerint szenvedsz a látogatások alkalmával, akkor ne menjél el vele. Ha igazán szeret, meg fogja érteni, hogy Neked több idő kell ehhez, hogy feldolgozd a traumádat. Ez nem egyik napról a másikra. Tanulható. Ha birtokolni akarod a szerelmedet, akkor azzal elüldözöd őt. Nemcsak erre a fiúra, nanem mindegyikre érvényes. Ha mindig az idealizált és "elveszett" édes-szüleidet keresed az aktuális partneredben, a kapcsolataid bukásra vannak ítélve.

Jól leugattátok a kérdezőt, holott nem azt írta, hogy ki akarta sajátítani a párját. Idegen helyen, idegen emberek között úgy, hogy az egyetken ember, akit ismer, és aki elvileg szereti, le sem sza@ta. Na, ha ez szerintetek a kérdezót minősíti, akkor baj van veletek.

Kívánom nektek ugyanezt a szituációt. Ti biztos mind nagyon önállóak

, talpraesettek, és szuper megértőek vagytok, úgyhogy biztos elviselitek, ha az ünnepek alatt tök egyedül érzitek majd magatokat.

Kedves kérdező! Remélem valtozott a helyzet.

"Mert annak idején a szüleid eltaszítottak maguktól, mert nem kellettél nekik. ... ÉRTÉKTELEN ember(ek)."

Az gondolom nem fordult meg a fejedben, hogy nem kitaszított, eldobott gyerekről, hanem esetleg árván maradt gyerekről van szó, ugye? Nem ítélsz túl hamar?